Egy fontos hír
12.rész
Vasárnap, amikor felkeltem, ittam egy pohár vizet, ettem egy szendvicset, és bementem a fürdőbe. Megijedtem, mert azt hittem hogy egy idegen van a házunkban, de nem, ez a tükörképem volt... Megmostam a fogam és fel akartam rakni a sapkát meg a szemüveget, de eszembe jutott hogy most már kellene foglalkoznom a külsőmmel... Elkezdtem kifésülni a hajam, és ez még jobban fáj, mint amikor a fodrász fésülte, pedig akkor még gubancosabb volt, nem hittem volna hogy ennyit kell szenvedni. visszamentem a szobámba, és lélekben el akartam engedni Tomit, de nem ment, mikor bejött anya, egy óriási mosollyal a száján.
-Gitta! Emlékszel arra a nagyon jó munkára, amit meg akartam kapni?
-Igen, mi van vele?
-Megkaptam! Ma jött meg a levél!
-Az nagyon jó! De hogy fogsz bejárni Budapest másaik felére?
-Elköltözünk!
-Mi?! Hova?!
-Ahova mondtad! Budapest másik felébe!
-De mi...-Itt elcsuklott a hangom, mert beütött a felismerés, hogy Tomi is arra fele jár iskolába, és lehet, megint ugyan oda járnánk...-Pontosan hova is?
-Ugye az a fiú jutott eszedbe, aki elköltözött, mert egyébként igen, arra fele fogunk elköltözni, és iskolát is fogysz váltani, te döntöd el hogy hova fogsz menni, de szerintem nem kell ismerned az iskolákat, hogy tudd melyikbe akarsz menni, ugye?-Anyukám annyira ismer engem, de hogy még ezt is tudta...
-Igen eltaláltad!
-Na akkor menj, kérdezd meg!-Anyukám már menni is akart...
-Várj, anya!
-Igen?
-Gratulálok a munkához!
-Köszönöm!-Mondta, egy mosoly kiséretében.
Amint anyukám kiment, felhivtam Tomit, hogy melyik osztályban van, mert az iskolát már tudtam.
-Szia Gitta! Rég hallottam a hangod!
-Szia Tomi, csak egy kérdést szeretnék feltenni.
-Mi lenne az?
-Milyen osztályba jársz? Mármint a, b milyen?
-A, miért?
-Jövőhét utáni hétfőn meglátod!
-Mit?
-Meglepetés!
Azzal letettem a telefont, és... És... És milyen lesz újra látni? Akar egyáltalán ura látni? A napom hátra levő részében, ezen gondolkoztam, és olvastam...
Másnap felkeltem, és elkezdtem készülődni az iskolába, egy fekete csőfarmer, arany-fekete féloldalas fölső, és egy olyan dzseki, ami a nyakamtól a bordáimig takar. Bementem a fürdőbe, fogat mostam, és fésülködtem, és (csak hogy fel legyek ismerve) felvettem a sapkámat, de nem tűrtem bele a hajam. És egy kis leheletnyi smink is jöhetett (tus, spirál és egy kis pirositó). Szerintem nem lett rossz. Majd elindultam az iskolába, mintha mi sem történt volna, és a nagy hiren gondolkoztam. Mikor már az iskolában voltam, azt vettem észre hogy, sok szem rám szegeződik... Kicsit zavaró volt... Majd szembejött Dóri és a csapata (ők is egyfolytában piszkáltak).
-Még nem láttunk a suliban, új vagy?-na itt le esett az állam, majd rámutattam a sapkámra. Dóri el fehéredet, majd faképnél hagytam. Bementem asz osztályterembe, és amikor beléptem mindenki csak nézett, leültem a helyemre. oda jött Zsolti és ezt mondta:
-Ez a ronda csaj helye! Biztos ide akarsz ülni? Egyébként... Új vagy? Mert nem szóltak hogy új gyerek fog jönni.
-Nem, nem vagyok új, és ha tudni akarod, ez a helyem.-majd a sapkámra mutattam, hátha kitalálja. Ez után Dénes szólt.
-Gitta?
-Mit szeretnél?
Erre mindenki meglepődött, én meg csak ott pilláztam, hogy mi van... Erre Máté szólt közbe
-Ha te tényleg a ronda csaj vagy, akkor hogy lehetett abból a... Abból ez?-majd rám mutatott. Neki akartam esni, hogy még mindig igy lenéz, de ezt Dénes időben észre vette, és elkapott mielőtt nekiesek.
-Dénes! Eressz el! Meguntam hogy mindenki engem csesztet! Most leszámolok vele!
-Ez tényleg Gitta!-válaszolta Máté, mert tudják, ha teljesen kijövök a sodromból, akkor valaki rosszul jár.
-Dénest miért nem bántod?
Dénes kivitt a teremből egy olyan helyre ahol kevesen vannak, leültetett és próbált lenyugtatni.
-Gitta, nyugodj meg!
-Nem! Meguntam hogy mindenki csesztet! Mindenki földbe tiport, de már nem fogom hagyni, sőt! Én fogok másokat a földbe tiporni!
-Tudod milyen rossz igy látni téged? És ez nekem fáj, hogy még csak segiteni se tudok, mert nem hagyod!
-ezzel a pár szóval, ráébresztett arra, hogy mit is csinálok most én? Majd kitört belőlem a zokogás...
Viszlát a kövi részben!
-Gitta! Emlékszel arra a nagyon jó munkára, amit meg akartam kapni?
-Igen, mi van vele?
-Megkaptam! Ma jött meg a levél!
-Az nagyon jó! De hogy fogsz bejárni Budapest másaik felére?
-Elköltözünk!
-Mi?! Hova?!
-Ahova mondtad! Budapest másik felébe!
-De mi...-Itt elcsuklott a hangom, mert beütött a felismerés, hogy Tomi is arra fele jár iskolába, és lehet, megint ugyan oda járnánk...-Pontosan hova is?
-Ugye az a fiú jutott eszedbe, aki elköltözött, mert egyébként igen, arra fele fogunk elköltözni, és iskolát is fogysz váltani, te döntöd el hogy hova fogsz menni, de szerintem nem kell ismerned az iskolákat, hogy tudd melyikbe akarsz menni, ugye?-Anyukám annyira ismer engem, de hogy még ezt is tudta...
-Igen eltaláltad!
-Na akkor menj, kérdezd meg!-Anyukám már menni is akart...
-Várj, anya!
-Igen?
-Gratulálok a munkához!
-Köszönöm!-Mondta, egy mosoly kiséretében.
Amint anyukám kiment, felhivtam Tomit, hogy melyik osztályban van, mert az iskolát már tudtam.
-Szia Gitta! Rég hallottam a hangod!
-Szia Tomi, csak egy kérdést szeretnék feltenni.
-Mi lenne az?
-Milyen osztályba jársz? Mármint a, b milyen?
-A, miért?
-Jövőhét utáni hétfőn meglátod!
-Mit?
-Meglepetés!
Azzal letettem a telefont, és... És... És milyen lesz újra látni? Akar egyáltalán ura látni? A napom hátra levő részében, ezen gondolkoztam, és olvastam...
Másnap felkeltem, és elkezdtem készülődni az iskolába, egy fekete csőfarmer, arany-fekete féloldalas fölső, és egy olyan dzseki, ami a nyakamtól a bordáimig takar. Bementem a fürdőbe, fogat mostam, és fésülködtem, és (csak hogy fel legyek ismerve) felvettem a sapkámat, de nem tűrtem bele a hajam. És egy kis leheletnyi smink is jöhetett (tus, spirál és egy kis pirositó). Szerintem nem lett rossz. Majd elindultam az iskolába, mintha mi sem történt volna, és a nagy hiren gondolkoztam. Mikor már az iskolában voltam, azt vettem észre hogy, sok szem rám szegeződik... Kicsit zavaró volt... Majd szembejött Dóri és a csapata (ők is egyfolytában piszkáltak).
-Még nem láttunk a suliban, új vagy?-na itt le esett az állam, majd rámutattam a sapkámra. Dóri el fehéredet, majd faképnél hagytam. Bementem asz osztályterembe, és amikor beléptem mindenki csak nézett, leültem a helyemre. oda jött Zsolti és ezt mondta:
-Ez a ronda csaj helye! Biztos ide akarsz ülni? Egyébként... Új vagy? Mert nem szóltak hogy új gyerek fog jönni.
-Nem, nem vagyok új, és ha tudni akarod, ez a helyem.-majd a sapkámra mutattam, hátha kitalálja. Ez után Dénes szólt.
-Gitta?
-Mit szeretnél?
Erre mindenki meglepődött, én meg csak ott pilláztam, hogy mi van... Erre Máté szólt közbe
-Ha te tényleg a ronda csaj vagy, akkor hogy lehetett abból a... Abból ez?-majd rám mutatott. Neki akartam esni, hogy még mindig igy lenéz, de ezt Dénes időben észre vette, és elkapott mielőtt nekiesek.
-Dénes! Eressz el! Meguntam hogy mindenki engem csesztet! Most leszámolok vele!
-Ez tényleg Gitta!-válaszolta Máté, mert tudják, ha teljesen kijövök a sodromból, akkor valaki rosszul jár.
-Dénest miért nem bántod?
Dénes kivitt a teremből egy olyan helyre ahol kevesen vannak, leültetett és próbált lenyugtatni.
-Gitta, nyugodj meg!
-Nem! Meguntam hogy mindenki csesztet! Mindenki földbe tiport, de már nem fogom hagyni, sőt! Én fogok másokat a földbe tiporni!
-Tudod milyen rossz igy látni téged? És ez nekem fáj, hogy még csak segiteni se tudok, mert nem hagyod!
-ezzel a pár szóval, ráébresztett arra, hogy mit is csinálok most én? Majd kitört belőlem a zokogás...
Viszlát a kövi részben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése