Ismert ismeretlen
15.rész
Amikor szombat reggel kinyitottam a szememet, felkeltem, majd elindultam az ajtó fele. zárva volt. Eszembe jutott a tegnap este. A titokzatos kopogó biztos anyu volt. A fájdalom, ami a tegnap estéhez nyúlt vissza, percről percre egyre jobban égetett. Azt kivántam bárcsak meg se történt volna. De ami a legjobban foglalkoztatott, hogy milyen üzenetről beszélt, talán... Ebben a percben csak egy név jutott az eszembe, Dénes. Valószinűleg ő volt, mert három ember van, akivel folyamatosan beszélek: Dénes, anyukám és Tomi. Tomi ilyet nem találna ki csak úgy, hacsak... Nem akar megszabadulni tőlem... De a hangjában őszinte szomorúságot hallottam, valószinűleg nem ő volt. Anyukám... Anya biztos nem volt, örül annak, ha barátkozom valakivel. Igazából Dénes sem lehetett... Másokkal csak szórakozni szokott, talán túlságosan is, de nem akadályoz senkit... De akkor ki volt?
Ez alatt Tominál(''tegnap'' délután):
Gitta délelőtt üzent, vajon mi lehet benne? Megnyitottam majd elkezdtem olvasni.
Szia Tomi! Remélem a hir nem fog nagyon fájni, mert elég rossz hirem van neked... Mindig is utáltalak, az nap is csak azért mentem oda hozzád, mert ha melletted vagyok nem tűnök annyira nyominak. Remélem felfogtad. Többet ne keress, nem vagyok rád kiváncsi. Köszi hogy végig olvastad.
Meglepődtem, egy világ dőlt össze bennem. Gittáról... Azt hittem, ő nem csak meg játsza magát... A szüleimen kivül ő volt az első, aki elnyerte a bizalmamat. Könnyek szöktek a szemembe, szóval anya ezért szajkózta egyfolytában azt hogy rajtuk kivül nincs senki másra szükségem... Értem mitől akartak megvédeni... Ezen órákig csak gyötörtem magam... Úgy döntöttem hogy fel fogom hivni, akármennyire is azt irta hogy ne. A beszélgetés elején gombóccal a torkommal beszéltem, majd amikor mondtam az üzenetet, valódi meglepettséget hallottam a hangjából, a végén pedig őszinteséget, de nem tudtam neki hinni, lehet hogy a dühtől... Mondott volna még valamit, de tudtam, ha végighallgatom, akkor elsirom magam, ezért letettem. Egy darabig a semmibe meredtem, a telefonnal a kezemben, átgondoltam azt, amit mondott... Patakokban kezdett el folyni a könnyem, mert rájöttem, mekkorát tévedtem, a hangja... Teljesen őszinte volt... Én meg nem hittem neki... Hogy én mekkora egy barom vagyok!
Vissza hozzám:
Felöltöztem, majd elmentem reggelizni, szinte alig volt étvágyam... Egy-két falatot tudtam csak letuszkolni a torkomon. Elmentem tisztálkodni, miután kimentem a fürdőből még mindig a sirás kerülgetett, majd szóltam anyunak hogy ne keressen...
Elmentem sétálni, kicsit ki akartam szellőztetni a fejemet, csak az este történtekre tudtam gondolni, amikor azt vettem észre hogy a földön vagyok, egy elég ismerős alakkal...
- B- Bocsánat!- mondtam, mire az ismert ismeretlen felnézett.
-Látom nem változtál, Gitta.
Ez alatt Tominál(''tegnap'' délután):
Gitta délelőtt üzent, vajon mi lehet benne? Megnyitottam majd elkezdtem olvasni.
Szia Tomi! Remélem a hir nem fog nagyon fájni, mert elég rossz hirem van neked... Mindig is utáltalak, az nap is csak azért mentem oda hozzád, mert ha melletted vagyok nem tűnök annyira nyominak. Remélem felfogtad. Többet ne keress, nem vagyok rád kiváncsi. Köszi hogy végig olvastad.
Meglepődtem, egy világ dőlt össze bennem. Gittáról... Azt hittem, ő nem csak meg játsza magát... A szüleimen kivül ő volt az első, aki elnyerte a bizalmamat. Könnyek szöktek a szemembe, szóval anya ezért szajkózta egyfolytában azt hogy rajtuk kivül nincs senki másra szükségem... Értem mitől akartak megvédeni... Ezen órákig csak gyötörtem magam... Úgy döntöttem hogy fel fogom hivni, akármennyire is azt irta hogy ne. A beszélgetés elején gombóccal a torkommal beszéltem, majd amikor mondtam az üzenetet, valódi meglepettséget hallottam a hangjából, a végén pedig őszinteséget, de nem tudtam neki hinni, lehet hogy a dühtől... Mondott volna még valamit, de tudtam, ha végighallgatom, akkor elsirom magam, ezért letettem. Egy darabig a semmibe meredtem, a telefonnal a kezemben, átgondoltam azt, amit mondott... Patakokban kezdett el folyni a könnyem, mert rájöttem, mekkorát tévedtem, a hangja... Teljesen őszinte volt... Én meg nem hittem neki... Hogy én mekkora egy barom vagyok!
Vissza hozzám:
Felöltöztem, majd elmentem reggelizni, szinte alig volt étvágyam... Egy-két falatot tudtam csak letuszkolni a torkomon. Elmentem tisztálkodni, miután kimentem a fürdőből még mindig a sirás kerülgetett, majd szóltam anyunak hogy ne keressen...
Elmentem sétálni, kicsit ki akartam szellőztetni a fejemet, csak az este történtekre tudtam gondolni, amikor azt vettem észre hogy a földön vagyok, egy elég ismerős alakkal...
- B- Bocsánat!- mondtam, mire az ismert ismeretlen felnézett.
-Látom nem változtál, Gitta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése