Az üzenet küldője...
19.rész
Tovább tartott neki mint gondoltam... Majd egyszer csak bejött óriási mosollyal az arcán.
-Anyukád azt mondta, ha neked jó, akkor itt alhatok, mit szólsz hozzá?
-Ööö-Pillanatnyi lefagyás, majd hirteleni reakció- Köszikösziköszi!!!- Majd a nyakába ugrottam, amennyire idegen ez a fiú, legalább annyira ismerem és szeretem, még mindig ő a legjobb barátom.
-Gondoltam hogy örülnél neki, de nem hittem volna hogy ennyire...- és viszonozta az ölelést- Tudod, egész délután távolságtartó voltál, ahogy tudtad kerülted az érintésem, te meg meg sem próbáltál érinteni, mire a nyakamba ugrassz? Kiszámithatatlan vagy...
-De ezért szeretsz, nem?- kérdeztem játékosan.
Örülök, hogy marad, annál kevesebbet sajnálom magam.
-Megyek kiszedem a matracot!
-Oké.-Válaszolt, reagált, de még nem engedett egy darabig az ölelése szoritásából...
Amint elengedett, mentem kierőszakolni a matracot a másik alól. (Igen kettőn szoktam aludni...
-Várj! Kell segitség?
-Nem kell! Tudod, nem egy nádszál kisasszony vagyok, aki semmit se tud megcsinálni!
-Ugyan tényleg meg tudod csinálni, de attól még mindig nádszálkisasszony vagy!
-Miért lennék az?- közben már a matrac fele kint volt.
-Olyan vékony vagy mint a kisujjam!
-Csak hogy azok izmok!- majd kiöltöttem rá a nyelvem.
-Már hiányoztak ezek a beszélgetések...-Majd dobott egy őszinte, visszafogott mosolyt.
-Tessék?-Nem értettem, mert a matracot a helyére toltam.
-Ááá, nem fontos...
-Gonosz vagy!
-Nem tudom miért, de mások nem szokták ezt mondani, inkább azt hogy: Kedves, őszinte, vonzó... Ilyesmiket.
-A szerényt kihagytad.
-Ó igen! Ezt mondják legtöbbször!- Majd egyszerre ketten felnevettünk.
Még csipkelődtünk kicsit, beszélgettünk, majd elment fürdeni, én addig beágyaztam.
-Kérhetek egy pizsamát? Én se készültem erre...- Jött be egy szál alsónadrágban...
-Akkor hogy hogy volt nálad teljesen véletlenül tiszta alsónadrág... egy pillanat, keritek valamit.
Megtaláltam a régi tesi pólómat, hálóing szintű, azóta vettem egyet az én méretemben...
-Nesze!- Dobtam finoman a fejének.
-Ezt most miért kaptam?!
-Mert tudtad hogy valahogy itt alszol majd, de nem hoztál pizsamát!
-...
-Akkor megyek én is fürdeni...-Majd megfogtam a törölközőmet és indultam... Volna...
-Várj!- visszafordultam, hogy a szemébe nézzek, a pillantása komoly volt, és volt benne még valami, ismerős volt, mindig láttam rajta ha vele voltam, de nem csak nála láttam ezt a tekintetet, de sehogy se jutott az eszembe, nem tudtam megfejteni...
-I-igen?
-Nem fontos...
-Mondjad ha már elkezdted!- néztem rá szigorúan.
Csak vissza nézett, az arca csak árasztotta a komolyságot... Láttam, nem kell feszegetnem a témát, inkább fogtam magam és mentem fürdeni...
Fürdés közben, egyetlen személyre tudtam gondolni, Tomira, hogy mivel bánthattam meg ennyire... Miután lefürödtem, felvettem a pizsamám, és mentem is be.
-Hé! Mi a jó életet csinálsz?
-Csak gondoltam, olyan régen találkoztunk, és annál is régebben aludtunk együtt...
Na. Az a szitu, hogy az ágykeretből kiszedte a matracot, az enyémet alrébb tolta, és a másikat a helyére tette... A régebben történt együtt alvásról meg csak annyit, nagyon fontosak voltunk egymásnak, amikor elköltöztek, bele is betegedtem...
-(itt csak sóhajtottam) És még én nem változtam semmit.
-Azért én többet változtam mint te.-mondta...-Egyébként... Sexy ez a pizsama...
-Ja tényleg, fiú vendégem van, inkább felveszek valami vastagabb, többet takaróbb pizsit...
-Nekem ez is jó.-egy pizsama trikó és rövid nadrág (szinte short)
Még hajnali háromig beszélgettünk, majd mivel én elfáradtam, lefeküdtünk aludni.
*Máté szemszöge:
Már el aludt, gyönyörű... Vajon ki lehet ez a Tomi, akinek elküldhettem az üzenetet? Hogy szerethette ennyire? Már egy hónapja figyelem, de csak a szememről ismert fel... Ennyit változtam volna? Annyira nem figyelt, hogy azt se vette észre, hogy kölcsönvettem a telefonját... De az a fiú akkor is felhivta, ha pedig tényleg ismeri, akkor csak a hangjából tudja, hogy ő erről nem is tudott... És a tervemnek is lőttek... Holnap költöznek, és nem én leszek az, akinek a karjaiba tud majd menekülni, ha csak... Majd megyek utána rövid időn belül, mielőtt a sebe begyógyul... Mikor feleszméltem gondolataimból, azt vettem észre, hogy az arcát simogatom, és pár centiméterre van az ő arca az enyémtől...
Remélem tetszett! :) Most már mindenki tudja, ki volt az az ördögfióka aki átverte őket, és hogy miért... Sayonara (már ha igy kell irni:'D) a kövi részben! :)
-De ezért szeretsz, nem?- kérdeztem játékosan.
Örülök, hogy marad, annál kevesebbet sajnálom magam.
-Megyek kiszedem a matracot!
-Oké.-Válaszolt, reagált, de még nem engedett egy darabig az ölelése szoritásából...
Amint elengedett, mentem kierőszakolni a matracot a másik alól. (Igen kettőn szoktam aludni...
-Várj! Kell segitség?
-Nem kell! Tudod, nem egy nádszál kisasszony vagyok, aki semmit se tud megcsinálni!
-Ugyan tényleg meg tudod csinálni, de attól még mindig nádszálkisasszony vagy!
-Miért lennék az?- közben már a matrac fele kint volt.
-Olyan vékony vagy mint a kisujjam!
-Csak hogy azok izmok!- majd kiöltöttem rá a nyelvem.
-Már hiányoztak ezek a beszélgetések...-Majd dobott egy őszinte, visszafogott mosolyt.
-Tessék?-Nem értettem, mert a matracot a helyére toltam.
-Ááá, nem fontos...
-Gonosz vagy!
-Nem tudom miért, de mások nem szokták ezt mondani, inkább azt hogy: Kedves, őszinte, vonzó... Ilyesmiket.
-A szerényt kihagytad.
-Ó igen! Ezt mondják legtöbbször!- Majd egyszerre ketten felnevettünk.
Még csipkelődtünk kicsit, beszélgettünk, majd elment fürdeni, én addig beágyaztam.
-Kérhetek egy pizsamát? Én se készültem erre...- Jött be egy szál alsónadrágban...
-Akkor hogy hogy volt nálad teljesen véletlenül tiszta alsónadrág... egy pillanat, keritek valamit.
Megtaláltam a régi tesi pólómat, hálóing szintű, azóta vettem egyet az én méretemben...
-Nesze!- Dobtam finoman a fejének.
-Ezt most miért kaptam?!
-Mert tudtad hogy valahogy itt alszol majd, de nem hoztál pizsamát!
-...
-Akkor megyek én is fürdeni...-Majd megfogtam a törölközőmet és indultam... Volna...
-Várj!- visszafordultam, hogy a szemébe nézzek, a pillantása komoly volt, és volt benne még valami, ismerős volt, mindig láttam rajta ha vele voltam, de nem csak nála láttam ezt a tekintetet, de sehogy se jutott az eszembe, nem tudtam megfejteni...
-I-igen?
-Nem fontos...
-Mondjad ha már elkezdted!- néztem rá szigorúan.
Csak vissza nézett, az arca csak árasztotta a komolyságot... Láttam, nem kell feszegetnem a témát, inkább fogtam magam és mentem fürdeni...
Fürdés közben, egyetlen személyre tudtam gondolni, Tomira, hogy mivel bánthattam meg ennyire... Miután lefürödtem, felvettem a pizsamám, és mentem is be.
-Hé! Mi a jó életet csinálsz?
-Csak gondoltam, olyan régen találkoztunk, és annál is régebben aludtunk együtt...
Na. Az a szitu, hogy az ágykeretből kiszedte a matracot, az enyémet alrébb tolta, és a másikat a helyére tette... A régebben történt együtt alvásról meg csak annyit, nagyon fontosak voltunk egymásnak, amikor elköltöztek, bele is betegedtem...
-(itt csak sóhajtottam) És még én nem változtam semmit.
-Azért én többet változtam mint te.-mondta...-Egyébként... Sexy ez a pizsama...
-Ja tényleg, fiú vendégem van, inkább felveszek valami vastagabb, többet takaróbb pizsit...
-Nekem ez is jó.-egy pizsama trikó és rövid nadrág (szinte short)
Még hajnali háromig beszélgettünk, majd mivel én elfáradtam, lefeküdtünk aludni.
*Máté szemszöge:
Már el aludt, gyönyörű... Vajon ki lehet ez a Tomi, akinek elküldhettem az üzenetet? Hogy szerethette ennyire? Már egy hónapja figyelem, de csak a szememről ismert fel... Ennyit változtam volna? Annyira nem figyelt, hogy azt se vette észre, hogy kölcsönvettem a telefonját... De az a fiú akkor is felhivta, ha pedig tényleg ismeri, akkor csak a hangjából tudja, hogy ő erről nem is tudott... És a tervemnek is lőttek... Holnap költöznek, és nem én leszek az, akinek a karjaiba tud majd menekülni, ha csak... Majd megyek utána rövid időn belül, mielőtt a sebe begyógyul... Mikor feleszméltem gondolataimból, azt vettem észre, hogy az arcát simogatom, és pár centiméterre van az ő arca az enyémtől...
Remélem tetszett! :) Most már mindenki tudja, ki volt az az ördögfióka aki átverte őket, és hogy miért... Sayonara (már ha igy kell irni:'D) a kövi részben! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése