1.rész

Az új fiú

1.rész

Szia, az én nevem Gitta. Itt az én életemet olvashatjátok.

Az suli első napja... A legrosszabb nap a világon! Miért kellett megint elkezdődnie?! Nem akarok bemenni! Hogy lehetne megúszni? 

-Anyu,muszáj suliba mennem?

-Jaj Gitta! Ezt minden évben eljátszod,és mindig ugyan az a válasz! Szerinted most máshogy lesz?

-Próbálkozni szabad...

-Akkor indulás mert elkésel!

-(sóhajt) Na jó...

Lehet hogy elindultam,de a torkomban végig egy gombóc volt,attól féltem hogy nem lesz elég erőm hogy ezt az évet is kibirjam. Csak ha az a bunkó Dénes és a kis csapata nem lenne... Könnyebb lenne minden!

(megérkeztem a suliba)

-Nézzétek! Megjött a ronda csaj!

-Most még rondább mint tavaly!

Szóval ezért utálok suliba menni... Ez az életem,megtanultam átnézni rajtuk vagy vissza feleselni,ezért már gyakran kaptam egy két pofont,tehát meg kellet tanulnom megvédeni magamat. Ehhez kell nekem az erő,mert úgy kell viselkednem mintha nem lenne szivem,de akármennyire is bántottak,nem akarom megbántani őket,mert a szavaknak súlya van. Mikor az évnyitónak vége lett bementünk a terembe,ott leültem 'a ronda csaj' nevű helyre,de én jártam a legjobban mert csak én ülök egyedül egy padba és van helyem irni, tudom,ez nem olyan hú de jó,de ha mindig mindenben csak a rosszat nézném akkor nem is tudom mi lenne most velem... Az ember igen is legyen pozitiv!

-(a tanár beszél)Gyerekek köszöntsétek új osztálytársatokat,Tamást. Becsüljétek meg hogy itt van...(a szokásos)Kérlek ülj Gitta mellé!

A többiek csak nevettek hogy mennyire összeillünk... Merthogy ő sem az a fú de vonzó, de nekem kedvesnek tűnik. Szóval ilyen kis ujjamnyi a vastagsága van,óriási szemüveggel ami felnagyitja az világító zöld szemét, a haját nem is tudom hogy irjam le, ketté van választva középen mert a szokásosnál KICSIT hosszabb, mely aranyló barna árnyalatot kapott. Amikor leült mellém megláttam a szemüveg mögötti szemeket... Uh! Azok a szemek! Gyönyörűek! Vajon rám nézne ha hozzászólnék? Elővettem egy papir cetlit rá irtam hogy 'van kedved találkozni a parkban órák után?' és odaraktam az ő padrészére,közben elpirulhattam... Egyszer csak visszakerült a cetli amire egy 'igen' volt ráirva,örömömben nem tudtam mit kellene tegyek,úgyhogy majdnem felsikitottam! Alig vártam az órák végét de olyan lassan telt,és egyszer csak vége lett! Tamás el tűnt,gondolom ott akar találkozni. Összepakoltam, még a Déneséktől kaptam egy jó kis beszólást,de nem zavart,elég volt a tudat hogy tudok majd kivel beszélgetni,aki nem az anyukám. Ezután szinte szaladtam a parkba. Ott ült egy padon és,és... Olyan boldog voltam hogy nem csapott be! Odamentem és megpróbáltam NEM kimutatni azt amit gondolok,azt hiszem sikerült. aztán köszöntem,csak tudnám miért...
-Szia!
-Szia,látom nem vagy valami sietős!
Nem én voltam az aki hirtelen el tűnt! Azt se tudtam hogy hova tűnt aztán mondja nekem,hogy mennyire lassú vagyok,akár együtt is jöhettünk volna,de nem! Ő el siet! Na mindegy,menjen tovább a beszélgetés...
-Hát... Ez van...
-És egyébként miért hivtál ide?
Na igen, ebben a pillanatban lefagytam, mert ha elmondtam volna hogy azért mert,meg akarom ismerni... Belegondolni is rossz!
-Öm... Csak úgy?
-Egy kérdés! Most miért vagy más mint amikor a suliban vagyunk?
-Ez számomra úgymond egy elv.
-Pontosabban?
-Te is láttad amikor a fiúk piszkáltak?
-Igen,meg is védtelek volna de nekem nincs akkora erőm hogy segitsek. És ez hogy fűződik a dologhoz?
-Akkor egy mondatban összefoglalom: Ha nem akarod hogy összetörjék a szived tegyél úgy mintha nem lenne. Most már érted?
-Igen,de ez az elv nem jó.
-Miért?
-Mert ez által az hiszik hogy tényleg nincs és nem fáj.
Ez igaz. Teljesen igaza van. Bárcsak azelött mondta volna el hogy,elkezdtem...
-Talán ez a tanács hasznosabb lett volna mielőtt elkezdtem... De kedves tőled!
-És mi tetszett bennem annyira hogy ide hivj?
Hogy értette azt hogy 'tetszett'? Észrevette vagy csak azt akarja tudni hogy mi tetszik rajta? Annyi a kérdés!
VÉGE! Ha tetszett akkor folytasd a történet olvasását! :)