20.rész

Költözés...

20.rész

*Máté
Olyan aranyosan szuszog... Mire megint feleszméltem a gondolataimból, csak azt vettem észre, hogy csókolom...

-Úr isten!-suttogtam, mit csinálok én?

Mielőtt még hasonló baromságokat csinálok, megfordulok, és úgy alszom, hál' égnek, hogy Gitta mélyen szokott aludni... Mondjuk... az nem gáz, ha 16 éves létemre, egy 14 évesre bukok?
*Ez alatt Tomi:
De ha nem ő volt, akkor kitől lehet az üzenet? Ráadásul az ő telefonjáról... De a hangja túl őszinte volt, valaki rosszat akarhatott neki...
-Felhivom! (hajnal fél 4-kor)-üvöltöttem lelkesen.
Majd rá jöttem milyen bunkó voltam, és hogy ha hallaná a hangom, csak dühös lenne... Nem akarom többet bántani...
*Lö megint Máté
Nem tudtam aludni, csak őt nézni, nagyon hiányzott...
-He?-Lepődtem meg
Álmában is folynak a könnyei... Ugyan van lehetőségem arra, hogy én legyek akinek az ölelésébe menekülhet, de sok fájdalmamba kerülne... Sokáig biztos csak elutasitana, ezért várni fogok rá... Ameddig kell, addig türelmes leszek...
*Gitta
Vasárnap reggel volt... Ma költöztünk... Már nem akarok... Istenkém... Segits meg... Máté még nagyban aludt... legalább ő tudott...
-Gitta...
-Ó.. Te fent vagy?
-Aha...-mondta fáradtan.
-Meddig voltál te fent?
-Úgy... 5-ig...?
-Úr isten! Mit csináltál te addig?
-Nem tudtam aludni...
-Ó!
Ez után elmentünk reggelizni, mosakodtunk, majd mondtam Máténak, hogy nem kell segiteni, mert megoldjuk, de nem... Ő marad segiteni...
Szépen alaposan össze pakoltuk, amit még össze kellett, majd jött a szállitó autó, és felpakoltuk arra, és vitték is a cuccainkat. Oda értünk, szép volt, de, már nem akartam benne lakni, pedig én választottam... Éreztem, hogy könnyek csordulnak végig az arcomon... Miután minden itt volt, a nap további része a pakolással telt... A francért kellett nekem műköröm! Mindenbe beleakad... Este 6 körül Máté haza indult, mi anyuval még pakoltunk egy kicsit, és egészen jól haladtunk... Büszke voltam magunkra... De nagyon nem vártam a holnapot...
Viszlát a kövi részben! :)