22.rész

Konfliktusok...

22.rész

Bementünk a házba, közben nagyban beszélgettünk.

-Szia Gitta!- köszönt Máté.

-Szia Máté!-köszöntem, óriási mosollyal az arcomon, majd reagáltam igazából-Te mit keresel itt?!

Tomi viszont fal fehér lett...

-Ő volt az oviban a legjobb barátom...- elmondtam a helyzetet...

A falfehérség enyhült.

-De te még mindig nem válaszoltál!

-Csak erre sétáltam, és gondoltam benézek.

-Ahhoz képest, hogy a város másik felében laksz, biztos csak sétáltál...

-Na jó... Hiányoztál, idejöttem, és anyukád be engedett.

Erre csak sóhajtani tudtam...

-Akkor töltsük hárman a délutánt...!-mondtam, minél lelkesebben- Tomi, Máté! Máté, Tomi! Megyek, készítek valami ehetőt, nincs semmi itthon... Addig... Beszélgessetek.
Kimentem, elkezdtem bundás kenyeret készíteni.
Ez alatt a fiúknál:
-Szóval... Te vagy az a bizonyos 'Tomi' aki megbántotta Gittát...-Mondta Máté lenézően.
-Nem azért bántottam meg, mert akartam...
-De megbántottad!
-Szerinted eszembe jutott volna bántani, ha nem jön az az SMS?!
-Igen, biztos vagyok benne!- mire egy gusztustalan mosolyt villantott- Ezt Gitta nem fogja elfelejteni, megbocsátani, ha még párszor megbántod, biztos, hogy hozzám fog menekülni! Mondj le róla időben, mielőtt még a földbe döngöllek!
-...- Mit lát ebben a... Az állatban?!- Ha már harc, akkor legyen rendes! Nem fogom feladni!
-Ez akkor lesz harc, ha majd labdába rúghatsz mellettem!
-Miért ne lenne esélyem?!
-Előbb nézz rám, majd magadra, és megtu...
-Kész az étel!
Kijöttek...
-Baj van?- kérdeztem Tomitól.
-Miért lenne? Semmi bajom...- De van, csak nem mondja el...
A délutánt ketten terveztük, és szórakoztunk is volna, de volt kettejük között valami... Feszültség... És nem tudom, hogy miért... A délután eltelt, este hat volt...
-Na, szia Máté! Majd találkozunk még!
-Miért köszönsz el?
-Nem kell menjél?
-Ha tőlem elköszönsz, tőle- Tomira mutatott- miért nem?
-Még haza kísérem, és utána.
-Tőlem sem kell elköszönnöd, itt alszom.- Majd Tomira nézett valamiért...
-Ö... Oké... Akkor majd jövök, addig menj el fürödni...
-Rendben, majd egy önelégült mosollyal ment a fürdőbe...
-Menjünk...- mondtam...
Az úton:
-Hogy tudsz nyugodtan egy fiú társaságában aludni?!- akadt ki Tomi.
-Ő nem olyan és semmi nincs benne...
-De az az állat...!
-Honnan ismered ennyire?
-Csak nem szimpatikus...
-Oké... Ma mind a ketten nagyon furcsák voltatok de mindegy...
Tomi még dünnyögött magában, majd félbe szakítottam.
-Na... Majd holnap te jössz át aludni, úgy jó lesz?
-Ö... Hát...- full vörös volt a feje-...
-Ezt igennek veszem!- majd rá kacsintottam- Mátét meg elintézem. hogy holnap ne jöjjön, ha most egy kicsit nem jut eszedbe, és őszintén mosolyogsz!-Mosolyogva bólintott.
Az egész utat el hülyéskedtük, majd megláttuk a szökőkutat, ami gyönyörűen ki volt világítva, kicsit oda ültünk.
-Gyönyörű!- mondtam.
-Az!
Ránéztem, a szemüvegén keresztül egy pillanatra láttam a gyönyörű, mély és csillogó szemét. Elkapott a hév... Levettem a szemüvegét, majd ezt mondtam:
-Most én se látok mindent, csak a szemeidet...
-Én meg örülök annak, hogy szemüveg nélkül is látom a tied...
Mint amikor legelőször volt nálunk, de... Most ez tisztább volt, az arcunk megint közeledett, és...
-Hé! Hé! Héééééé!
Mi szépen szétrebbentünk, és néztünk a hang tulajdonosa felé, Máté... Hogy az a jó...
-Engem kihagytatok volna a házi moziból?
-Te követtél?!- Kérdeztük Tomival egyszerre.
-Csak ki akartam szellőztetni a fejem, ideértem és megpillantottalak titeket, amint lekapjátok egymást!
-Hahaha, de vicces vagy...Menj haza, hidd el, jobban jársz...
-Oké.
Tomit haza kísértem, elköszöntünk, majd visszafordultam, hogy hazamenjek. Egy darabig nyugtattam magam, majd le akartam megint ülni a szökűkúthoz... Na kit találtam ott?
Viszlát a kövi részben! :)