Tomi elmegy...
8.rész
-Gyerekek, elmegyek a boltba, kértek valamit?
Amint meghallottuk anya hangját mindketten feleszméltünk és elkaptuk a fejünket... Nem válaszoltunk anyunak, ezért anyu elindult. Átgondoltam hogy mi történt... EZ TÉNYLEG MEGTÖRTÉNT?!?! Nem! Biztos csak képzelődtem! (megcsiptem magam) ÁÚ! Nem, ez tényleg megtörtént... Vagyis csak majdnem... Egy darabi csend volt, majd megszólaltam, mintha mi sem történt volna, mert ismerem már annyira Tomit, hogy nem fog beszélni, legalábbis addig ameddig valaki meg nem töri:
-Szomjas vagy? Éhes? Szükséged van valamire?
Erre kifejezetten meglepődött, és megrázta a fejét, de miután észre vette olyan az arckifejezésem mint általában, ő is lenyugodott. És újabb beszélgetést kezdeményeztem.
-Jobban vagy?
-Igen, köszönöm, de te még le sem kezelted magad azzal a krémmel!
-Majd lekezelem!
-Mikor?
-Azt hittem azért jöttél hogy viccelődjünk! Nem azért hogy mindenkit elkezdjek kenegetni!-Biztos valami rosszat mondtam, mert nagyon dühös arcot vágott...
-De az egészséged fontosabb!
-Kibirom!
-Addig még órák vannak!
-De miért érdekel ez téged ennyire?! Semmi komoly, túl élem!-Erre olyan képet vágott, amire nem tudtam nemet mondani...-Jó, de akkor maradj itt, én meg megyek a fürdőbe!- Egy halvány boldog mosolyt villantott felém és én is felé, és előtte behoztam neki egy pohár vizet.
Bevittem egy kényelmesebb ruhát, hogy átöltözzek, mert utálom hogy egyfolytában lóg a ruhám... Mindig (nagyon nagyon nagyon... stb) bő ruhákat hordok, mert nem akarom hogy anorexiásnak nézzenek... Ezért miután bekentem a sebeimet át is öltöztem, majd kimentem Tomihoz.
Tomi nagyot nézett amikor beléptem...
-Baj van?
-N-Nem, nincs...
-Éhes vagy?
-Egy kicsit...
-Készithetek meleg szendvicset, vagy rántottát ha akarod. Vagy valami mást szeretnél?
-Készitsünk együtt meleg szendvicset!- Egy olyan, csintalan, gyermekmosoly jelent meg az arcán, rám még nem mosolygott ilyen őszintén, jól esett, jól esett hogy bizik bennem, és ezzel engem boldoggá tesz, úgy éreztem, hogy szintiszta szeretet tölti meg a testem, az övé...
-Van májkrém, sonka, szalámi... Milyet szeretnél?
-Mondjuk... Legyen sonkás! Ha neked megfelel!-Erre bólintottam, egy nagy mosollyal az arcomon-Örülök, hogy itt lehetek, veled...(a végére egyre halkabban beszélt...)-Megöleltem, és súgtam valamit a fülébe.
-Köszönöm, Köszönöm hogy eljöttél, és hogy itt vagy nekem.-Ő is megölelt, egy kicsit igy maradtunk, majd hallom, hogy nyilik az ajtó és anya szól hogy 'megjöttem' akkor eltávolodtunk.
Anya feljött és adott egy-egy lekváros buktát. És ezt mondta Tominak:
-Remélem szereted!-Erre csak szeliden bólintott.
Bementünk a szobámba, és megettük a buktákat. Tomi megtörte a csendet:
-Na, ennyit a melegszendvicsezésről!-Egy mosoly kiséretében ezt mondta, én meg csak felnevettem
-Ha még mindig éhes vagy, készithetünk!
Igy hát csináltunk melegszendvicset, utána bolondoztunk, anyu is benne volt! Például amikor táncoltunk, csak nevettünk, mert ilyen bolondos volt. vagy hogy mondjam, de egyszer anya gonoszkodott, mert betett egy lassú zenét és azt akarta hogy táncoljunk rá, de nem olyan 'bolondosan' hanem lassúzzunk, aztán ezt sikerült kipréselni... Azután még többet bolondoztunk és ránéztem az órára... Khm... Elkelet indulni, és szomorúan mondtam Tominak:
-Indulni kell...
Tomi gyorsan össze cihelődött, és elindultunk... Mikor hozzájuk értünk, az anyukája mosollyal nyitott ajtót, de amint meglátta Tomin és rajtam a sebeket, elszörnyülködött, és behivott mindkettőnket és elkezdtünk beszélgetni:
-Gyerekek! Mi történt veletek? Az iskolában történt?
-Nem pontosan-válaszoltam-Amikor elindultunk hozzánk, akkor 5-6 srác nekünk jött, hogy kéri a pénzünket, de nálam nem volt pénz, és azt nem akartam hogy Tomitól elvegyék, ezért azt mondtuk nekik hogy nincs nálunk, mire Elkapták Tomit, és azzal fenyegettek hogy megverik, megpróbáltam kiszabaditani, és sikerült is, ez után nekik estem, de mire feleszméltem, azt vettem észre, hogy segiteni akar és csatlakozik, és utána megmenekültünk...
-Jaj, Istenem ez szörnyű! Édesapa!-Ez gondolom a férjének szólt...-Keress egy új iskolát, és lakást! Nem hagyhatjuk hogy a kisfiunk ilyen helyen mászkáljon minden nap!
Mi? Új iskola? Új lakás? Ezen gondolatok kavarogtak a fejembe, és a semmibe meredtem üveges tekintetemmel... Tomi el fog menni? Ez nem lehet...
Na viszlát a kövi részben! Remélem tetszett!
-De az egészséged fontosabb!
-Kibirom!
-Addig még órák vannak!
-De miért érdekel ez téged ennyire?! Semmi komoly, túl élem!-Erre olyan képet vágott, amire nem tudtam nemet mondani...-Jó, de akkor maradj itt, én meg megyek a fürdőbe!- Egy halvány boldog mosolyt villantott felém és én is felé, és előtte behoztam neki egy pohár vizet.
Bevittem egy kényelmesebb ruhát, hogy átöltözzek, mert utálom hogy egyfolytában lóg a ruhám... Mindig (nagyon nagyon nagyon... stb) bő ruhákat hordok, mert nem akarom hogy anorexiásnak nézzenek... Ezért miután bekentem a sebeimet át is öltöztem, majd kimentem Tomihoz.
Tomi nagyot nézett amikor beléptem...
-Baj van?
-N-Nem, nincs...
-Éhes vagy?
-Egy kicsit...
-Készithetek meleg szendvicset, vagy rántottát ha akarod. Vagy valami mást szeretnél?
-Készitsünk együtt meleg szendvicset!- Egy olyan, csintalan, gyermekmosoly jelent meg az arcán, rám még nem mosolygott ilyen őszintén, jól esett, jól esett hogy bizik bennem, és ezzel engem boldoggá tesz, úgy éreztem, hogy szintiszta szeretet tölti meg a testem, az övé...
-Van májkrém, sonka, szalámi... Milyet szeretnél?
-Mondjuk... Legyen sonkás! Ha neked megfelel!-Erre bólintottam, egy nagy mosollyal az arcomon-Örülök, hogy itt lehetek, veled...(a végére egyre halkabban beszélt...)-Megöleltem, és súgtam valamit a fülébe.
-Köszönöm, Köszönöm hogy eljöttél, és hogy itt vagy nekem.-Ő is megölelt, egy kicsit igy maradtunk, majd hallom, hogy nyilik az ajtó és anya szól hogy 'megjöttem' akkor eltávolodtunk.
Anya feljött és adott egy-egy lekváros buktát. És ezt mondta Tominak:
-Remélem szereted!-Erre csak szeliden bólintott.
Bementünk a szobámba, és megettük a buktákat. Tomi megtörte a csendet:
-Na, ennyit a melegszendvicsezésről!-Egy mosoly kiséretében ezt mondta, én meg csak felnevettem
-Ha még mindig éhes vagy, készithetünk!
Igy hát csináltunk melegszendvicset, utána bolondoztunk, anyu is benne volt! Például amikor táncoltunk, csak nevettünk, mert ilyen bolondos volt. vagy hogy mondjam, de egyszer anya gonoszkodott, mert betett egy lassú zenét és azt akarta hogy táncoljunk rá, de nem olyan 'bolondosan' hanem lassúzzunk, aztán ezt sikerült kipréselni... Azután még többet bolondoztunk és ránéztem az órára... Khm... Elkelet indulni, és szomorúan mondtam Tominak:
-Indulni kell...
Tomi gyorsan össze cihelődött, és elindultunk... Mikor hozzájuk értünk, az anyukája mosollyal nyitott ajtót, de amint meglátta Tomin és rajtam a sebeket, elszörnyülködött, és behivott mindkettőnket és elkezdtünk beszélgetni:
-Gyerekek! Mi történt veletek? Az iskolában történt?
-Nem pontosan-válaszoltam-Amikor elindultunk hozzánk, akkor 5-6 srác nekünk jött, hogy kéri a pénzünket, de nálam nem volt pénz, és azt nem akartam hogy Tomitól elvegyék, ezért azt mondtuk nekik hogy nincs nálunk, mire Elkapták Tomit, és azzal fenyegettek hogy megverik, megpróbáltam kiszabaditani, és sikerült is, ez után nekik estem, de mire feleszméltem, azt vettem észre, hogy segiteni akar és csatlakozik, és utána megmenekültünk...
-Jaj, Istenem ez szörnyű! Édesapa!-Ez gondolom a férjének szólt...-Keress egy új iskolát, és lakást! Nem hagyhatjuk hogy a kisfiunk ilyen helyen mászkáljon minden nap!
Mi? Új iskola? Új lakás? Ezen gondolatok kavarogtak a fejembe, és a semmibe meredtem üveges tekintetemmel... Tomi el fog menni? Ez nem lehet...
Na viszlát a kövi részben! Remélem tetszett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése