24.rész

Apai kapcsolatom...

24.rész

-Na, menjünk haza! Jó?
Csak szomorúan bólintott... Ha ez nem történt volna meg... Akkor én puffognék, hogy miért nem telefonált... Ezen elmélkedtem, majd hallottam egy reccsenést... majdnem ránk esett egy nagy faág, mert Máténak sikerült időben elugrania, de én lefagytam, ezért csak rám...
Csak... Elmondhatatlan fájdalomra emlékszem, és Máté üvöltő hangjára... Semmi másra...
Belém hasított a fájdalom, és eredetileg ki pattantam volna tőle az ágyból, de csak szép lassan tudtam kinyitni a szemem. Ot volt anyukám, Máté, Tomi és... És apám...
-Te mit keresel itt?-első és egyben nagyon bunkó kérdésem...
-Csak hallottam eltört a lábad... És gondoltam örülnél neki ha eljönnék...
-Ha tudni akarod, pont az ellenkezőjét váltod ki belőlem!
-Gitta! Ne sértegesd Apádat! Jót akart, én se szeretem, de legalább kíváncsi volt az állapotodra!-ez a meggyőző beszéd anyutól.
-Szerintem menj csak vissza az alkoholhoz, és a prostituáltjaidhoz! Nem kell itt rontani a levegőt!
Leszegte a szemét... Én se akartam ennyire a lelkére hatni, de így sikerült... Remélem mostmár haza megy...
-Értem... De...! Mindegy, gyógyulj meg.
-Meg lesz.
Kiment.
-Gitta! Ennyire nem utálhatod apádat!
Apám mindig is mással foglalkozott, sose velem... Ott hagyott minket minden este szenvedélyeiért... Volt olyan, hogy napokig nem jött haza... A tizenkettedik szülinapomon haragudtam meg rá nagyon, azóta nem nagyon beszéltem vele...
-Apa! Apa! Tizenkét éves leszek holnap! Ugye szülinapomra velünk leszel holnap?
-Kivel lennék ha nem veletek?-mondta mosolyogva.
-Köszi! Köszi! Köszi!- majd megöleltem örömömben.-Akkor holnap eszünk együtt tortát is, ugye?
-Természetes!
Este volt, elaludtam, de ki kellett menjek a mosdóba ezért elindultam. Csak azt láttam apa leviszi a szemetet, elvégeztem a dolgomat és mentem is vissza aludni. Reggel felkeltem.
-MA VAN A SZÜLINAPOM!!!!!-kiáltottam lelkesen.
Kiszaladtam a konyhába, mert anyukám mindig reggel ott várt, hogy felköszöntsön. Ott is várt, de valaki hiányzott...
-Boldo...
-Apa hol van?
-Hát... Tegnap este elment... Megint...
Könnybe lábadt a szemem, azt ígérte a szülinapomat velünk tölti... Anyu megvigasztalt, majd együtt szülinapoztunk... Este jött a tortázás, ahogy szoktuk, amikor zár kinyílás hangját hallottuk, kimentünk, apa volt ott... Teljesen lerészegedve...
-Bo-boldog szülinapot kislányom!- mondta agresszívan.
-Nem gondolod, hogy bocsánatot kéne kérned tőle? Megígérted neki, hogy vele töltöd a mai napot!
-Kuss van asszony! Nem hozzád beszélek!-üvöltötte, közben felpofozta anyát...
Ekkor apukámról világ dőlt össze bennem... Nem hittem volna, hogy bárkit megüt... Csak sírtam, nem tudtam mást tenni...
-Itt az ajándékod!-a kezembe nyomott egy vodkát-Remélem tetszik! Megisszuk ketten mit szólsz hozzá?
-Nem kell...
-Hogy... Hogy mi?!
-Nem kell!-majd elvettem a kezéből és kidobtam az ablakon.
-ROHADT KÖLYÖK! DRÁGA VOLT! CSAK NEKED!
Oda mentem anyuhoz, hogy jól van-e.
-nekem nincs ilyesmikre szükségem! Azzal teszel boldoggá, ha vissza mész oda, ahonnan jöttél!
-Mintha akartam volna maradni!
Ezzel kiviharzott.
Akkor először, és remélem utoljára láttam anyukámat sírni...
Köszi hogy elolvastad! Kérlek írd meg a véleményedet kommentben, ha szeretnél további részeket is olvasni, válj rendszeres olvasóvá! :)