Hali! Köszönöm szépen máris +100 oldal megjelenítést <3 , bár azért szomorú vagyok, hogy senki nem szeretne rendszeres olvasó lenni :( Azért remélem tetszenek a részek, és nem akarjátok abba hagyni az olvasást, szoktam figyelni, hányan néznek meg egy-egy részt, az előzőben volt olyan, amit vagy 40-szer, most ugyan meg sem közelíti, de boldog vagyok, hogy vannak akik még nézik, és várják a folytatást, azok az emberek akik miatt még mindig írom, nagyon köszönöm! :) Na! De nem is szövegelek tovább, jó olvasást!
'Alku...'
25.rész
Egy darabig nem akartak haza engedni, úgy unatkoztam, hogy elveszítettem az idő érzékemet... Volt, hogy nappal aludtam, este fent voltam... Minden nap meglátogatott valaki,Tomi, Máté és persze anya, ezért nem bolondultam meg, de egy nap, senki nem tudott bejönni, nem is vártam senkit... Fél álomban voltam, hallottam nyílik az ajtó, azt hittem máshoz jöttek... A léptek egyre közeledtek felém... Reméltem, a mellettem lévő hölgyhöz megy... Nem... Hozzám jött... Onnan tudtam, hogy hozzá ért a mellemhez... Felsikítottam, kinyitottam a szemem, na ki volt ott... Hát persze hogy Krisztián...
-Örülj annak hogy fekvő gipszben van a lábam, mert ha ezt a nélkül csinálod, a fal adja a másikat!!!
-Azt hittem így megjön a józan eszed, és bocsánatot kérsz, azok után, hogy élősködőnek hívtál!-mondta indulatosan.
-Beteg vagy sérült embert könnyű molesztálni...
-Pont ezért jöttem most.
-Mennyire gerinctelen vagy!
-Csak azért, mert ha nem most jövök, ott a pápaszemes, és nem velem foglalkozol!-mondta, egy gusztustalan mosoly kíséretében...
-És mit akarsz?
-Hirtelen mennyire érdekel.
-Csak mert akkor előbb befejezed, és mész!- most én mosolyogtam gusztustalanul.
-Hát... Így, hogy ezt tudom... Hogy vagy?
-Na menj a francba!
-Most már bocsánatot kérsz?
-Nem tartozom bocsánat kéréssel!
-Hmm...- itt elindult az ajtó felé-Ezt még megbánhatod... Lehet véletlenül rá küldök valakit a pápaszemes haverodra... De mindegy... Te nem tartozol bocsánat kéréssel...
-Várj!
-Ch...-meg állt- Tudtam... Téged az nem érdekel veled mit csinálnak, csak a kis pápaszemes legyen jó állapotban...-vissza fordult, és elindult felém...-Akkor nem nyúlunk hozzá egy újjal se, ha nem töltesz vele több időt.-megfogta az államat, majd végig pásztázta az arcomat- És azt az időt, amit vele töltenél, velem töltöd.
-Tudod, hogy nekem ennél nagyobb büntetés, mégis ezt méred rám?
-Te is meg mondtad, gerinctelen vagyok, és a gerinctelenek általában ilyesmikhez folyamodnak.
-Rendben... Sajnálom...-adtam meg magam, mert nem tudtam mit csinálni.
-Most az egyszer megbocsátom, de erről ő nem tudhat...
-Értem...
-Akkor kezdjünk tiszta lappal, ha normálisan bánsz velem, megengedem hogy a házi állatom legyél, hidd el, ez nálam nagy szó, neked nagyobb a szabadságod mint a többinek volt.-nyomott egy puszit az arcomra, majd távozott...
Nem sokkal utána bejött az ápolónő:
-Nagy valószínűséggel holnap haza mehet!
Ez nagyon sok ideje a legjobb hír volt... Miután az ápolónő is távozott, könnyek gördültek végig az arcomon, nem sokkal később zokogtam, és eszembe jutott, hogy ezt hogy adjam be Tominak.
Viszlát a kövi részben. remélem tetszett, írd le kommentben a véleményedet, és ha tetszett, legyél rendszeres olvasó! :)
-Örülj annak hogy fekvő gipszben van a lábam, mert ha ezt a nélkül csinálod, a fal adja a másikat!!!
-Azt hittem így megjön a józan eszed, és bocsánatot kérsz, azok után, hogy élősködőnek hívtál!-mondta indulatosan.
-Beteg vagy sérült embert könnyű molesztálni...
-Pont ezért jöttem most.
-Mennyire gerinctelen vagy!
-Csak azért, mert ha nem most jövök, ott a pápaszemes, és nem velem foglalkozol!-mondta, egy gusztustalan mosoly kíséretében...
-És mit akarsz?
-Hirtelen mennyire érdekel.
-Csak mert akkor előbb befejezed, és mész!- most én mosolyogtam gusztustalanul.
-Hát... Így, hogy ezt tudom... Hogy vagy?
-Na menj a francba!
-Most már bocsánatot kérsz?
-Nem tartozom bocsánat kéréssel!
-Hmm...- itt elindult az ajtó felé-Ezt még megbánhatod... Lehet véletlenül rá küldök valakit a pápaszemes haverodra... De mindegy... Te nem tartozol bocsánat kéréssel...
-Várj!
-Ch...-meg állt- Tudtam... Téged az nem érdekel veled mit csinálnak, csak a kis pápaszemes legyen jó állapotban...-vissza fordult, és elindult felém...-Akkor nem nyúlunk hozzá egy újjal se, ha nem töltesz vele több időt.-megfogta az államat, majd végig pásztázta az arcomat- És azt az időt, amit vele töltenél, velem töltöd.
-Tudod, hogy nekem ennél nagyobb büntetés, mégis ezt méred rám?
-Te is meg mondtad, gerinctelen vagyok, és a gerinctelenek általában ilyesmikhez folyamodnak.
-Rendben... Sajnálom...-adtam meg magam, mert nem tudtam mit csinálni.
-Most az egyszer megbocsátom, de erről ő nem tudhat...
-Értem...
-Akkor kezdjünk tiszta lappal, ha normálisan bánsz velem, megengedem hogy a házi állatom legyél, hidd el, ez nálam nagy szó, neked nagyobb a szabadságod mint a többinek volt.-nyomott egy puszit az arcomra, majd távozott...
Nem sokkal utána bejött az ápolónő:
-Nagy valószínűséggel holnap haza mehet!
Ez nagyon sok ideje a legjobb hír volt... Miután az ápolónő is távozott, könnyek gördültek végig az arcomon, nem sokkal később zokogtam, és eszembe jutott, hogy ezt hogy adjam be Tominak.
Viszlát a kövi részben. remélem tetszett, írd le kommentben a véleményedet, és ha tetszett, legyél rendszeres olvasó! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése