Otthon és a suliban...
26.rész
SMS Tominak:
Szia!
Amint elolvastad töröld! Én is fogom! Krisztián kicseszett velem, amíg nem tudlak megvédeni, nem beszélhetünk túlzottan... Nyomós okom van rá... Elmondanom se lehetett volna, de nem akartam, hogy meglepjen, amikor holnap (SAJNOS!!!) levegőnek kell nézzelek, te meg játszd el, hogy nagyon meglepett!
Csak ennyit írtam, nem sokkal később vissza jött egy 'oké' válasz. Nagyon fontos nekem ez a fiú, de mindig valami, vagy valaki elválaszt minket... Csak tudnám miért... Szeretnék vele lenni pár napot nyugalomban... Egy idő után nagyon idegesítő... Körülbelül egy hónapja, hogy ismerem, de azóta nagyon sok dolog történt... Verekedtünk... Dénes be próbálkozott nálam... Ők elköltöztek... Én külsőre teljesen más lettem... Megint találkoztam Mátéval... Össze vesztünk... Utánuk költöztünk...
Megismertem ezt a Krisztián gyereket... Kórházba kerültem... És... Befenyítettek... Mi lesz még?
Mindegy... Nagyon fáradt vagyok... Megyek aludni... Csak... Lehunytam a szemem, és a következő emlékem az volt, hogy anyuék keltenek, mert haza megyünk. Jól esett. Felöltöztem, kisegítettek a kocsihoz, és mentünk is haza... Hiányoltam az otthonom, nagyon... Egy hét múlva mehettem csak suliba, vártam, mert újra láthattam Tomit, és azért nem vártam, mert nem mehetek oda hozzá... mert Krisztián társaságát kell majd "élveznem"...
Gyorsan eltelt a hét, a végére már járni is tudtam (persze mankókkal...). Értettem miért egy hét múlva, holnap már suliba is megyek...
Holnap:
Bevitt anyu a suliba, majd be botorkáltam a terembe. Ahogy Krisztián észre vett, közeledett is felém, majd át karolta a derekam...
-Nem meg mondtam, hogy eltört a barátnőm lába!
MI????? Valamiről nagyon lemaradtam... Majd amint reagáltam, rögtönöztem:
-Ja... És fontos megbeszélni valóm lenne veled, sz-szerelmem...
Itt Tomi is meg én is meglepődtünk hogy pont ez jutott az eszembe... Kimentünk Krisztiánnal.
-Igen szeeereeelmeeem?-Nyújtotta el...
-Mióta vagyok a barátnőd?!
-Amióta szerelmemnek hívtál! Tudtam hogy ENGEM bírsz, nem a pápaszemest!-mondta, egy gusztustalan mosoly kíséretében.
-Ha ha ha! Álmodik a nyomor! Színészet, bocsi!-majd megvetően néztem rá.
-Keh... Mindegy, már úgy is az én játékom vagy, majd megszeretsz!
-Arra várhatsz!- majd fújtattam mint egy macska.
-Na mindegy... A pápaszemest meg akarod védeni tőlem, tehát a barátnőm vagy, ennyi.
-Ajj de jó alku!-Fújtattam tovább.
Láttszott az arcomon, hogy utálom, de ő csak mosolygott.
-Menjünk vissza a terembe. Ó igen... És egyébként a ma délutánt velem töltöd!
Majd megint átkarolta a derekamat, és nyomott egy puszit az arcomra.
-Keh...
Vissza mentünk, láttam Tomin hogy zavarban van, és hogy őszintén irigy volt... Én meg úgy odamentem volna hozzá, mondtam volna neki, hogy én vele akarom tölteni az időmet, nem mással... De nem mehettem...
Na viszlát a kövi részben!
Ó tényleg! Elfelejtettem mondani, hogy karácsonyi apróság ként, egy külön részt hozok majd ( extra hosszút) a történet későbbi szituációiban (2-3 év múlva)! Igyekszem minél előbb felrakni. Kérlek írd majd meg róla a véleményed! :) Remélem örültök neki! Ja igen! És külön hálás vagyok Beatrixnak mert rendszeresen olvassa a blogot! :*
Szia!
Amint elolvastad töröld! Én is fogom! Krisztián kicseszett velem, amíg nem tudlak megvédeni, nem beszélhetünk túlzottan... Nyomós okom van rá... Elmondanom se lehetett volna, de nem akartam, hogy meglepjen, amikor holnap (SAJNOS!!!) levegőnek kell nézzelek, te meg játszd el, hogy nagyon meglepett!
Csak ennyit írtam, nem sokkal később vissza jött egy 'oké' válasz. Nagyon fontos nekem ez a fiú, de mindig valami, vagy valaki elválaszt minket... Csak tudnám miért... Szeretnék vele lenni pár napot nyugalomban... Egy idő után nagyon idegesítő... Körülbelül egy hónapja, hogy ismerem, de azóta nagyon sok dolog történt... Verekedtünk... Dénes be próbálkozott nálam... Ők elköltöztek... Én külsőre teljesen más lettem... Megint találkoztam Mátéval... Össze vesztünk... Utánuk költöztünk...
Megismertem ezt a Krisztián gyereket... Kórházba kerültem... És... Befenyítettek... Mi lesz még?
Mindegy... Nagyon fáradt vagyok... Megyek aludni... Csak... Lehunytam a szemem, és a következő emlékem az volt, hogy anyuék keltenek, mert haza megyünk. Jól esett. Felöltöztem, kisegítettek a kocsihoz, és mentünk is haza... Hiányoltam az otthonom, nagyon... Egy hét múlva mehettem csak suliba, vártam, mert újra láthattam Tomit, és azért nem vártam, mert nem mehetek oda hozzá... mert Krisztián társaságát kell majd "élveznem"...
Gyorsan eltelt a hét, a végére már járni is tudtam (persze mankókkal...). Értettem miért egy hét múlva, holnap már suliba is megyek...
Holnap:
Bevitt anyu a suliba, majd be botorkáltam a terembe. Ahogy Krisztián észre vett, közeledett is felém, majd át karolta a derekam...
-Nem meg mondtam, hogy eltört a barátnőm lába!
MI????? Valamiről nagyon lemaradtam... Majd amint reagáltam, rögtönöztem:
-Ja... És fontos megbeszélni valóm lenne veled, sz-szerelmem...
Itt Tomi is meg én is meglepődtünk hogy pont ez jutott az eszembe... Kimentünk Krisztiánnal.
-Igen szeeereeelmeeem?-Nyújtotta el...
-Mióta vagyok a barátnőd?!
-Amióta szerelmemnek hívtál! Tudtam hogy ENGEM bírsz, nem a pápaszemest!-mondta, egy gusztustalan mosoly kíséretében.
-Ha ha ha! Álmodik a nyomor! Színészet, bocsi!-majd megvetően néztem rá.
-Keh... Mindegy, már úgy is az én játékom vagy, majd megszeretsz!
-Arra várhatsz!- majd fújtattam mint egy macska.
-Na mindegy... A pápaszemest meg akarod védeni tőlem, tehát a barátnőm vagy, ennyi.
-Ajj de jó alku!-Fújtattam tovább.
Láttszott az arcomon, hogy utálom, de ő csak mosolygott.
-Menjünk vissza a terembe. Ó igen... És egyébként a ma délutánt velem töltöd!
Majd megint átkarolta a derekamat, és nyomott egy puszit az arcomra.
-Keh...
Vissza mentünk, láttam Tomin hogy zavarban van, és hogy őszintén irigy volt... Én meg úgy odamentem volna hozzá, mondtam volna neki, hogy én vele akarom tölteni az időmet, nem mással... De nem mehettem...
Na viszlát a kövi részben!
Ó tényleg! Elfelejtettem mondani, hogy karácsonyi apróság ként, egy külön részt hozok majd ( extra hosszút) a történet későbbi szituációiban (2-3 év múlva)! Igyekszem minél előbb felrakni. Kérlek írd majd meg róla a véleményed! :) Remélem örültök neki! Ja igen! És külön hálás vagyok Beatrixnak mert rendszeresen olvassa a blogot! :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése