28.rész

Régi ismerős, gyengéd oldal...

28.rész

-Siess már!
-Majd akkor mond, ha a te lábad lesz eltörve!
-Na jó, igaz...-majd közelebb jött hozzám és segített.
Az a szitu, hogy Krisztián elvisz a házukhoz, mert hogy... Nem tudom miért, de el akart vinni oda, csak hát a házuk a hegyoldalban van...
-Mennyit kell még gyalogolni?-mert ugyan sokáig kocsival mentünk, de egy idő után nem lehetett tovább közlekedni.
-Mindjárt megpillantjuk!
És tényleg... Olyan... Wow! Óriási volt a ház, és gyönyörű...
-Tetszik?-kérdezte, egy kis gúnnyal.
-Nem tudom miről beszélsz...-mire meglepődött-Mi az?
-Semmi... Csak...
-Csak mi?
-Csak eddig az összes lány ennek láttán a nyakamba borult... Nem értem, te miért nem teszel így...
-Talán azért, mert nem egy pénzéhes kis picsa vagyok... Vajon miért...
-Nem tetszik?
-De, csak most miért kéne a nyakadba ugranom?
-Hagyjuk...
Bementünk a házba, és egy nagyon ismerős arccal találtam szembe magam.
-Betti? Jaj de rég láttalak! Mi van veled?
-Te ki vagy? Honnan tudod a nevem?
Na itt kiakadtam, nem is kicsit...
-Tudod! Gitta vagyok! "A ronda csaj"
-Te hol vagy ronda?-kérdezte meglepetten Krisztián.
-Ha egy évvel előbb megismersz akkor tudod.
-Ja az a Gitta!-jutott az eszébe- Bogival tudod mi van? Őt is rég láttam! Te... Te meg irtó jól nézel ki!!!!
-Te se mondhatod hogy nem változtál!
-Mi történt a lábaddal?
-Ááá... Csak kicsit figyelmetlen voltam.
-Várjunk csak... Ti ismeritek egymást?-szólt közbe Krisztián.
-Ja.-vágtuk rá egyszerre.
-És... Ti honnan ismeritek egymást?-kérdeztem.
-Elsőben egy osztályba jártunk, utána megismerte apukám anyukáját... És elszakadtam a legjobb barátnőimtől...
-Sajna Bogiék meg kimentek külföldre...-mondtam-De... Akkor ti most mostoha testvérek vagytok?
-Valahogy úgy...-vágták rá egyszerre.
-Gitta! Menjünk el ma valahova ketten, jól szórakoznánk!-mondta Betti mosolyogva.
-Oké!-mosolyogtam vissza rá.
-Khm... Valamit elfelejtettél, nem?-szólt belel a beszélgetésbe Krisztián.
-Ja! Bocs, ma nem érek rá...
Itt Betti nagyon elgondolkodott.
-Azt tudom, hogy Krisz csak kavarni szokott a lányokkal, de még nem hozott haza senkit... Jártok?
-Nem.-vágtam rá csípőből.
-Már megint elfelejtetted a helyzetet...-majd átkarolt.
-Oookééé...-ezzel el is ment.
Amint nem volt szem előtt, meglepetésemre, elengedett.
-Huh?
-Mi az?
-Semmi... Csak...
-Csak mások előtt vagyok olyan bunkó, nem sok ember ismeri ezt az oldalamat... Na de gyere mutatok valamit!-mondta mosolyogva, majd finoman magával rángatott... Gyengédebb mint gondolná az ember... Felértünk a házuk tetejére, és az ottani kilátást akarta megmutatni, egyszerűen... Csodálatos volt!