31.rész

Hali! :D Remélem tetszeni fog! Ha igen, írd meg róla a véleményed! És nagyon köszönöm a +500 oldalmegjelenítést! :)

Ez meg az...

31.rész

Az arcommal elkezdtem távolodni... Tomi csak nézett rám lepetten... Én csak könnyeztem tovább...

-Hát... Mióta megismertelek, azóta vonzódtam hozzád... És ha nem tettem volna meg, örökre bántam volna...-a szeme még szomorúbb volt.
-Nem értem, hogy vonzódhatsz hozzám?! Mi nem illünk egymáshoz!- ezzel a mondattal egy világ tört össze bennem- Tűz és víz vagyunk!- üvöltötte, majd belőle is kitört a bőgés.
Megöleltem.
-Akár összeillünk, akár nem, az érzéseim nem változnak.-visszaölelt.
-Kö-köszönöm!-mondta lágyan.- Én is így éreztem, azóta, amióta elhívtál a parkba.
Az elköszönésünk mesébe illő volt, de a vége nem, nem maradhatott itt a herceg... Beletörődtem... Majd csak lesz valahogy...
Elindultam haza, majd jött egy nem éppen kellemes meglepetés...
-Ez mi volt?!- Krisztiánnal összefutottam...
-Mi mi volt?- próbáltam menteni a helyzetet.
-Ne tegyél úgy, mintha nem tudnál róla!
-A francba!- tört ki belőlem újra a zokogás- mi közöd van neked hozzá?! Mit akarsz te tőlem, hogy tulajdonod ként kezelsz?!
-Szerintem, ameddig ÉN vagyok előnyben, azt kérdezek tőled, amit akarok!
-Csak hogy elveszítetted azt az "előnyt"! SŐT! Csak hátrány lett belőle!- csak meglepődött- Tomi magántanuló lesz, már nincs okom a közeledben lenni! És nem tartozom semmilyen magyarázattal!
-Hm... Értem már miért mondta Patrik, azt "ha így folytatod, tényleg nem lesz..." Azt hittem, megkedveltél... Hogy már nem kerülnél el kilóméterekre... És... És nem érdekelne az a gyerek...
Meglágyult a szívem... Nem csak köcsög volt velem, volt aranyos is... Csak... Nekem is vannak fájdalmaim, de... Most félre kéne raknom őket...
-Sa-sajnálom...- majd odamentem, és megöleltem...- Ne haragudj, nem akartalak megbántani...
Visszaölelt, majd ő is megszólalt:
-Én megbocsátok, de tegyél ígéretet, hogy többet nem csalsz meg.
-De nem csak barátok vagyunk?-néztem rá.
-Csak barátok?-nézett rám, de nem értettem, amit motyogott...
-Tessék?
-Ja igen... Csak barátok...- Krisztián gondolatai: ha barátok leszünk, idővel remélem, ő is kedvelni fog...
Hazakísért, beszélgettünk, megpróbálta megfogni a kezem, de elhúzódtam, semmit nem akarok tőle... Ha elfogadja, ha nem... De remélem azért jó barátok leszünk. Én még ma elkezdem kialakítani a barátságot. Megláttam egy helyet, ahol vattacukrot lehet venni.
-Krisz,- Nagyon örült neki, mert először hívtam így- gyere csak!- majd magammal rántottam.- Milyet szeretnél?
-Ööö...-szegény nem értette mi történt...
-Haj! Bolond! Remélem szereted a rágógumisat!
Vettem egyet, letéptem egy darabot, majd megettem.
-Te miért nem eszel belőle?
-Miért ennék belőle?
-Talán, mert kettőnknek vettem?
-Nem kérek...
Lecsíptem egy darabot, majd a szája felé nyújtottam.
-Legalább egy falatot!- csak kinyitotta a  száját, és félrenézett elpirultan.-Köszönöm!- majd mosolyogtam rá.
Krisz gondolatai:
Minek akar ennyire megetetni?
-Legalább egy falaltot!- olyan szépek a szemei, szívem szerint elvesznék bennük... Hát... Egy falatba nem halok bele... Kinyitottam a számat, annyira zavarban voltam, hogy nem tudtam volna másra koncentrálni, ezért inkább elfordultam...-Köszönöm!- csak ennyit mondott, nem is kellet többet... A mosolya, gyönyörű volt, én... Tényleg szeretem ezt a lányt, és nem adom oda senkinek...