2017. március 16., csütörtök

34.rész

Helyes az új fiú, de nem érdekel...

34.rész


-Krisz...- nem akarok egy fiúval se úgy együtt lenni... De talán segítene elfelejteni Tomit... De, nem akarom kihasználni...
Az arca elkezdett közelíteni... Nem tudtam mit tegyek... Nem akartam... De mire reagálhattam volna, már csókolt... Viszonoztam... Eltolni nem akartam... Csók közben könnyesek lettek a szemeim... Mert... Legbelül nem akartam elengedni Tomit... Mikor erre rájöttem, eltoltam magamtól, majd pofonra nyúlt a kezem... Felpofoztam magam...
-Mit csinálsz!? - Üvöltött Krisz.
-Ne haragudj, idióta vagyok... Észhez kellett térítenem magam...
-Viszonoztad... Kedvelsz nem? Vagy miért kellett észhez téríteni magad?
-Ne haragudj...
-Mi? Miért?
-Kérlek! Ne haragudj!
Itt volt az a pillanat, amikor belül össze omlottam... Ilyen gondolatokkal a fejemben... Szörnyen éreztem magam... Hogy juthatott ilyesmi az eszembe? Kihasználni a másikat... Ez nem én vagyok... Hogy Tomi elment, kezdek megőrülni... Vele akarok lenni... Nem akarok megőrülni...
Ez után bocsánatot kértem Krisztől és kimentünk a kísértetházból próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna, de szerintem észre vették rajtam, hogy valami nem stimmel...
Ez után teltek az órák, napok, hónapok... Míg lassan jott az év vége... Két hét volt még hátra, plusz még egy előtte lévő péntek...
-Gyerek, hétfőtől, új diákot tudhatunk közöttünk.- jelentette be a tanárnő.
Engem pont nem érdekel... Jöjjön... Ugy se fog zavarni... Csak talán gyorsabban bolondulok bele ebbe az egészbe... A hétvégén nem történt semmi különös, ami szót érdemelne... Hétfőn reggel, mikor mentem be, ott ült az új gyerek... Napszemüveg volt rajta, és csak ült... Minden lány körülötte legyeskedett... Tényleg jól néz ki... Magas, izmos, jó ízlés, jól belőtt haj... Ami látszik az arcabol, az se volt rossz... De attól függetlenül még oda engedhettek volna a helyemre... Nagy nehezen befurakodtam, és lepakoltam...
-Szia.-mondta mosolyogva.
-Szia.-mondtam, lelkesedés nélkül...
-Mi ez a kedvetlenség? - próbált továbbra is beszélgetni... 
-Nem hinném, hogy sok közöd lenne hozzá...- hátha végre békén hagy... De nem... 
-Engem még is érdekelne... 
-Bocs, de ugye te az az igazán helyes fiú vagy, valószínűleg te is tudod... Nem vagyok kíváncsi egy fiúra se...
-És ennek mi az oka? - próbált együttérzőnek tűnni. 
A könnyeim mára már  ugyan elapadtak, de még mindig elmondhatatlanul fáj... 
Lassan elkezdődött az első óra, be mutatták az új diákot, de nem érdekelt, ezért nem is figyeltem... Óra után kimentem a folyosóra sétálni, nem figyeltem, neki mentem valakinek... 
-Ne haragudj...
Felnéztem... Örömömben elsírtam magam...