Facebook zárt csoport, ha akarsz, csatlakozz, oda mindig ki fogom írni, ha van fent új rész:
Új osztálytársak...
29.rész
-Gyönyörű!-mondtam gyönyörködve a kilátásban.
-Örülök, hogy tetszik...!
-Köszönöm, hogy megmutattad!-erre csak meglepődött.
Tényleg kivételes látvány volt... Egyszerű volt, de pont ettől csodás. Dombok, erdők és a közepén egy, kis visszafogott tó.
Odajött hozzám, és megint átkarolta a derekam.
-Hé!- majd kiszabadultam, mire nagyon komoly lett.
-Miért...?-kezdtem meg ijedni-Miért nem adsz lehetőséget? Miért nem hagyod, hogy közeledjek?!-szinte olyan volt, mint Dénes... Ő is a nyakamba borult... Ha nem is mutatja ki, kedves is tud lenni...Megöleltem, nem tudtam mit csinálni...
A délután további részén nagyon ideges voltam... Nem volt semmihez se kedvem...
Másnap egy kellemes meglepetés ért, Dénes is jön a suliba, és Betti is megunta, hogy magán tanuló ( meg aztán Krisztián is csak ezzel cukkolta )...
-Azt de rég találkoztunk!-majd pacsiztunk.
Még jókat beszélgettünk, mikor bejött a képbe Krisztián...
-Cső! Mit akarsz a csajomtól?
-He?-lepődött meg...
-Ez egy hosszú story...-mondtam.
-Hát... Érdekelne...
-Majd elmondom...
-Nem hiszem, hogy kéne találkozni vele, mert nem hiszem, hogy azt szeretnéd, hogy féltékeny legyek...
-Igen...
Délután, amikor végre elváltam Krisztiántól, összefutottam Dénessel...
-Na... Azt hittem úgy szereted Tomit, hogy úgy más fiúra nem is néznél...
-Nem is úgy nézek rá... Csak megzsarolt...-erre nagyot nézett.
-Mivel?-rámutattam a lábamra-Ő törte el?
-Nem, hanem, hogy bántja Tomit, ha nem játszom el a barátnőjét...
-Úgy el...
-Nem kell... Majd elintézem, ha meggyógyultam.
-Hajj... Te tudod, de ha kell segítség, szólj!
-Oké, én viszont megyek, nem állhatok sokat a lábamon...
-Elkísérlek!
-Mostanában alig vagyok egyedül... Ha nem baj most ne...
-Rendben... Akkor szia...
-Szia
Elindultam, mikor elkezdett csörögni a telefonom...
-Haló?
-Szia Gitta! Betti vagyok, csak azt szeretném megkérdezni, hogy ki volt az a fiú, akivel beszélgettél?
-Dénes, miért?
-Csak úgy...
-Tetszik?
-Valahogy úgy...
Másnap:
-Hívd már el randira!- próbáltam rábeszélni Dénest.
-Minek?
-Talán hogy legyen egy barátnőd?
-De nekem csak egy lány kell, akinek meg én nem...
-Talán ezért kéne esélyt adni másnak...
-Hát... Akkor elhívom egy randira, de ha nem szimpatikus békén hagysz utána?
-Becsület szavamra!
Ez lett volna, köszi hogy elolvastad! :) Remélem tetszett!
-Örülök, hogy tetszik...!
-Köszönöm, hogy megmutattad!-erre csak meglepődött.
Tényleg kivételes látvány volt... Egyszerű volt, de pont ettől csodás. Dombok, erdők és a közepén egy, kis visszafogott tó.
Odajött hozzám, és megint átkarolta a derekam.
-Hé!- majd kiszabadultam, mire nagyon komoly lett.
-Miért...?-kezdtem meg ijedni-Miért nem adsz lehetőséget? Miért nem hagyod, hogy közeledjek?!-szinte olyan volt, mint Dénes... Ő is a nyakamba borult... Ha nem is mutatja ki, kedves is tud lenni...Megöleltem, nem tudtam mit csinálni...
A délután további részén nagyon ideges voltam... Nem volt semmihez se kedvem...
Másnap egy kellemes meglepetés ért, Dénes is jön a suliba, és Betti is megunta, hogy magán tanuló ( meg aztán Krisztián is csak ezzel cukkolta )...
-Azt de rég találkoztunk!-majd pacsiztunk.
Még jókat beszélgettünk, mikor bejött a képbe Krisztián...
-Cső! Mit akarsz a csajomtól?
-He?-lepődött meg...
-Ez egy hosszú story...-mondtam.
-Hát... Érdekelne...
-Majd elmondom...
-Nem hiszem, hogy kéne találkozni vele, mert nem hiszem, hogy azt szeretnéd, hogy féltékeny legyek...
-Igen...
Délután, amikor végre elváltam Krisztiántól, összefutottam Dénessel...
-Na... Azt hittem úgy szereted Tomit, hogy úgy más fiúra nem is néznél...
-Nem is úgy nézek rá... Csak megzsarolt...-erre nagyot nézett.
-Mivel?-rámutattam a lábamra-Ő törte el?
-Nem, hanem, hogy bántja Tomit, ha nem játszom el a barátnőjét...
-Úgy el...
-Nem kell... Majd elintézem, ha meggyógyultam.
-Hajj... Te tudod, de ha kell segítség, szólj!
-Oké, én viszont megyek, nem állhatok sokat a lábamon...
-Elkísérlek!
-Mostanában alig vagyok egyedül... Ha nem baj most ne...
-Rendben... Akkor szia...
-Szia
Elindultam, mikor elkezdett csörögni a telefonom...
-Haló?
-Szia Gitta! Betti vagyok, csak azt szeretném megkérdezni, hogy ki volt az a fiú, akivel beszélgettél?
-Dénes, miért?
-Csak úgy...
-Tetszik?
-Valahogy úgy...
Másnap:
-Hívd már el randira!- próbáltam rábeszélni Dénest.
-Minek?
-Talán hogy legyen egy barátnőd?
-De nekem csak egy lány kell, akinek meg én nem...
-Talán ezért kéne esélyt adni másnak...
-Hát... Akkor elhívom egy randira, de ha nem szimpatikus békén hagysz utána?
-Becsület szavamra!
Ez lett volna, köszi hogy elolvastad! :) Remélem tetszett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése