21.rész

Új suli...

21.rész

Reggel arra keltem, csörög az óra, fel kell kelni... Nem akartam... De csak-csak kikászálódtam az ágyból... Felvettem egy fekete sortot, egy lila trikót és egy fekete bőrdzsekit, és a fekete converse cipőmet. Elmentem a fürdőbe, összefogtam a hajam, fogat mostam, megmostam az arcom, alapozó, tusvonal, spirál és indultam is... Az út közben nagy gombóc volt a torkomban, ezért zenét hallgattam, hát ha oldja a feszültséget... Nem segített sokat...

Mire észbe kaptam, az új suliban voltam, gyomorgörccsel mentem végig a folyosón, sok ember nézett meg... Mire neki mentem egy fiú alaknak...

-B-bocsánat...-mondtam, reflexből.

-Mit képzelsz te magadról?!-vágott vissza.

-Tényleg nem akartam, csak nem figyeltem oda...-most tudtam felnézni, majd felálltam és nyújtottam neki a kezem, hogy segítsek.

-Ja, csak te vagy? Semmi baj, mindenkivel meg esik az ilyen, megbocsátok, ha bemutatkozol.

-Kovács Gitta, te? Örülök, hogy megismerhettelek!- majd rá mosolyogtam, lehet, nem is lesz olyan rossz...

-Papp Krisztián, én is.-Majd vissza mosolygott olyan... Csábosan...- Viszont én megyek, mielőtt nagy lesz a sor a büfénél, szia!

-Szia.

Majd indultam a 103-as terembe, mikor megint bele mentem valakibe...

-Gitta?

-Öm... Szia... Ez lett volna a meglepetés, de utána nem tudtunk változtatni rajta...- majd kínosan nevettem, és őt is felsegítettem...

Csak átölelt, és nem mondott semmit, majd viszonoztam, elmondhatatlanul jól esett...

-Hiányoztál...

-Te is nekem...

Eközben mindenki minket nézett, mintha ilyenkor megállna az élet a suliban...

Majd elengedett, a szemembe nézett, látszott hogy megbánta azt amit mondott...

-Sajnálom, hogy olyan bunkó voltam, de nagyon rosszul esett az az üzenet, de amint beszéltünk, hallatszott a hangodon, hogy te nem tudsz róla... De nem mertelek megint felhívni...

-Én örülök, hogy megint béke van köztünk, már csak azt kell megtudni, ki volt az aki küldte az üzenetet, megmutatod?

Elolvastam, valahonnan nagyon ismerős volt az írás stílus... Csak tudnám honnan...

Majd bementünk az osztály terembe, beszélgettünk, megkérdezte hogy-hogy változtam meg ennyire, elmondtam, hogy meglátogattam egy szépség szalont. Elmondta hogy az ő szemszögéből milyen ez a suli, szerinte szörnyű...

Az óra elején, most én lettem bemutatva, most teljesen boldog, őszinte mosoly volt az arcomon... Végre...

Órák után megbeszéltük, hogy át jön hozzánk, de előtte elment a mellékbe...

-Nocsak nocsak, az új lány!

Krisztián volt az...

-Szia, segíthetek?- kérdeztem, mosolyogva, mert még mindig jó kedvem volt.

-Igen, válaszolj egy kérdésemre... 

-Mi lenne az?

-Mit látsz ebbe a kis nyomiban?!- közben a falhoz támaszkodott, én meg a kettő között voltam...

-Na ide figyelj!- közben eltoltam magamtól- Ha valakit basztatni akarsz, arra itt vagyok én, de őt hagyd békén, mert én neked megyek!
-Ch... Mit akar egy ilyen ujjamnyi lány? Ha akarlak, akkor bántalak, amikor akarlak!- Majd egy gusztustalan mosolyt dobott felém- Szóval örülnöd kéne, hogy most akarok egy új kiskutyát, és hogy téged néztelek, ki. Szóval mondj le a pápaszemesről!- az arca egyre közelített az enyémhez...
CSATT!!!
Lekevertem neki egyet. Nagyon megszeppent, nem tudta hova rakni...
-Azt mondtam csesztethetsz, nem azt, hogy zaklathatsz!- üvöltöttem...
-Érdekes...- Mondta, miközben engem pásztázott a szemeivel...
Ekkor jött ki Tomi.
-Gitta! Nem esett bajod? Te ütöttél vagy téged ütöttek meg?!- majd körülnézett, és rögtön rájött a szitura...
-Semmi extra, csak egy-két élősködő, szóra se méltó!- mosolyogtam- Menjünk!
-Oké...
-Gitta!- szólalt meg megint az élősködő...- Ha nem is most, de ezt még vissza kapod, de még egy darabig lesz lehetőséged elnyerni a bocsánatomat, ha nem cselekszel időben, nagyon megbánod!
-Jó, majd felírom a többi közé, szia, puszi!- majd ott hagytuk.
Út közben hozzánk elmeséltem mi történt, (persze a nyomi helyett mást használtam) és már ott is voltunk.
Viszlát a kövi részben! :)