5.rész

A folytatás...

5.rész

És kezdett lenyugodni, mikor teljesen meg nyugodott, ő is megölelt engem... Ekkor eltoltam magamtól mert, nem akarok tőle többet mint barátság. Ekkor ezt kérdezte tőlem:

-Miért nem hagyod hogy szeresselek?

-Mert mást szeretek... De ezt már mondtam...

-(miközben mondja,leveszi a napszemüvegemet és mélyen a szemembe néz,de lefagytam és nem tudtam megakadályozni)Az a Tamás gyerek?

Nem mondtam semmit de kiolvasta a szememből.

-Szóval igen... Mi az ami ennyire tetszik benne?

-Miért akarod tudni? És honnan tudod?

-Akkor elmondom ha te is. A másikra a válasz: mert az által szerettem beléd...
Nagyon meglepődtem! Ő pedig folytatta:
-Amikor a fiúk leverték a napszemüvegedet, megláttam egy gyönyörű szempárt, melyből dühöt láttam, de becsöngettek és a düh el szált, egy törékeny, csodás és ártatlan szempárt láttam mely elrabolta a szivemet...

Itt pittyegett az órám. Hat óra van, haza kell indulnom. De Dénes még mindig a fának szorit hogy ne menjek el...

-Haza kell mennem, kérlek elengedsz?

-Miért kell menned?

-Anyunak azt igértem hogy hatkor hazaindulok akárhol vagyok.

-Kérlek, maradj még! Van még mit megbeszélni!

-De mennem kell! Sajnálom! Majd máskor beszélünk!

-Jó... És mikor?

-Holnap nem érek rá!
-Mit csinálsz?
-Akkorra már van programom.
-Mikor érsz rá?
-Nem tudom, majd máskor megbeszéljük de most sietnem kell!
-Jó... Akkor szia...
-Szia.
Elindultam, és átgondoltam mi történt... Megcsiptem magam hogy biztosan nem álmodom-e, sajnos nem. Akkor... Ez tényleg megtörtént?!?! Biztos szórakozik... Bár... Ha belegondolok... A szeme nem ezt tükrözte... Akkor megőrültem vagy mi?! Mindegy... Majd holnap kiderül... Hazamentem, és anyukám már lent várt, hogy segitsen felvinni mert, még a telefonban mondtam neki hogy készüljön... Vicces igy vissza gondolni. Ezzel vártak:
-Kislányom! Ugye nem esett semmi komoly bajod?! Megbeszéltük hogy futsz, és eddig elvagy?! Mi történt? Nem tudtál elfutni? Későn reagáltál? (Most néz engem végig) Na jó... Most már semmit se értek!
-Hidd el anya, én se...
-Akkor miért voltál el eddig, ha nem verekedtél? (Azért ilyen negativ, mert mindig is sokat verekedtem mert ha vissza feleseltem anyát szidták, és engem szidhatnak, de anyut nem)
-Hosszú sztori...
-Igen?
-Semmi bajom, úgyhogy nem érdekes.
-Rendben...(Azért ilyen elnéző mert, tudja mennyire piszkálnak)
(Másnap a suliban) Semmi se változott, valószinűleg álom volt... Legközelebb nem bizom a csipésben... Leültem a helyemre, Tamás kérdőn méregetett. Első mondata felém:
-Szia, tegnap nem Dénessel találkoztál?
-De... Miért?
-Mert azt mondtad lehet hogy megver...
-Azt hittem... De nem, én is meglepődtem, nem kicsit.
-Mit akart?
-Majd suli után elmondom, mert jobb ha nem tud róla hogy elmondtam.
-Miért?
-Majd elmondom...
Akkor a kövi részben! Köszi hogy elolvastad!