Úton hozzánk, és utána nálunk...
7.rész
De vajon mi baja lehet? Egész nap ezen gondolkoztam, lehet hogy azt mondja nincs de érzem, valami nincs rendben... Az utolsó óra előtt Tomi ezt mondja nekem:
-Minden rendben? Mert ma egész nap mintha valami nyomasztott volna...
Ennyire feltűnő volt? Pedig próbáltam normális mosolyt varázsolni az arcomra... És most megint...
-Ja, nem, nincs semmi bajom! Csak sokat gondolkodtam!
Szerintem Tomi átlátott rajtam... A pillantása... Valamilyen szinten dühöt sugároz, szinte átráz tőle a hideg.
-Miért nem mondod el?
-Semmi extra, de tényleg! Csak, nem tudok nem ezzel foglalkozni!
Szerencsére, kezd elhalványodni az a szúrós tekintet!
-Miért nem akarod elmondani?
-Te miért nem mondtad el délelőtt?
Erre kifejezetten meglepett fejet vágott, nem hittem volna hogy ennyire meglepi, hogy érdekel mi van vele...
Tomi szemszöge:
Most ez hogy jön ide? Miért gondolkozik azon hogy mi van velem?! ... Miért nem gondoltam erre? Ez lett volna egész nap a baja? Ennyire törődne velem? De... Lehet hogy más baja van, inkább megkérdezem.
-Az aggasz hogy nem mondtam el a bajom?-Gitta erre úgy lesüti a tekintetét, mint egy kölyök kutya aki valami rosszat csinált, még nem láttam igy, de nagyon aranyos... Bár ne lenne rajta a szemüvege, akkor láthatnám a szemét is és szerintem csak még aranyosabb lenne...
-Sajnálom, csak aggódok érted...- Felnéz rám, én meg csak mosolygok, jól esik hogy törődik velem!
Ebben a pillanatban csöngettek be, és elkezdődött az óra, számomra gyorsan eltelt a nagyja, de a vége felé, kezdett lassulni, szerettem volna látni Gitta házát...
Vissza Gitta szemszögéhez:
Még mindig nem mondta el hogy mi a baja, remélem majd elmondja. Az óra annyira lassan telt, és... És végre vége! Kérdem Tomitól miután elpakoltunk:
-Mehetünk?
Erre egy csodálatosan szép mosollyal az arcán bólint. Elindultunk, közben beszélgettünk:
-Gitta.
-Igen?
-Egyébként miért hivtál át?
-Zavar hogy meghivtalak?- Szerintem egy eléggé szomorú fejet vágtam, mert meg is mondhatta volna hogy nem akar jönni...
-Nem azért! Nagyon szivesen megyek!-Ennek nagyon örülök, remélem jól is fogja magát érezni!-Csak szerettem volna tudni...
-Arra gondoltam hogy szórakozhatnánk egy kicsit, például valamit úgy hogy ketten fogjuk az ecsetet vagy valami hasonló... Rossz ötlet?-ez után egy mosollyal az arcán válaszol.
-Nekem tetszik!
Ez számomra nagy megkönnyebbülés, majd még lesz más is amit akkor találunk ki! És ezt kérdezem:
-És még mit szeretnél majd csiná...-Valaki beleszól, odafordulok és egy undoritó mosollyal találom szembe magam...
-Srácok, nézzétek csak! Itt egy szép pár! Szerintetek mennyit perkálnak ha befenyitjük őket?
-Nem tudom főnök! Szerintem próbáljuk ki!
Elkapják Tomit a pulcsijánál fogva, és ezt mondják nekem:
-Add ide az összes pénzedet, és értékes cuccodat, vagy elköszönhetsz a barátodtól!
-Nincs nálunk pénz, se semmi értékes, bocs de nem tudunk segiteni!-Egy olyan mosolyt vetek ami majdnem olyan undoritó, mint annak a srácnak de az enyém meg van szórva egy adag dühvel. Az a srác hirtelen meghátrált, megijedt, de aztán megemberelte magát és mondta a magáét:
-Lány létedre ijesztő tudsz lenni, beveszlek a csapatomba és akkor elengedem a barátodat, mit szólsz hozzá?
-Jó ajánlatnak tűnik, de engem nem érdekel!
-Szóval vissza utasitod, mi?-Erre meg akarja ütni Tomit...
Egy gyors mozdulattal kiszabaditottam Tomi pulcsiját és igyekszem nagyon óvatosan, de ellökni az ütés elől. Sikerült is de ennek az volt az ára hogy én kapom meg. Pont a fejem lett megütve, és a szemüvegem leesett és össze tört. A szemem végig csukva volt, kiegyenesedtem, arra forditottam a fejem amerre az a srác volt, és kinyitottam, nyugodtságot sugárzott, mert Tominak semmi baja, ekkor a srác igy szól hozzám:
-Nocsak, nocsak, Ritka az ilyen szép szem! De rajtad már ez sem segit! Elutasitottad az ajánlatom, és nem vonhatod vissza!
-Nem is kell!
Egy utcai csetepaté lett ebből, ők voltak vagy öten én meg egyedül ha Tomit nem számitjuk, de nem is akarom, mert nem tudom hogy mit csinálok ha valami baja esik! Egy szer csak azt veszem észre hogy nincs ott ahol eddig volt. NE NE NE!!!!!! Miközben verekedek próbálom nézni hogy hol van, egyszer csak azt veszem észre hogy az a srác aki beszélt az elején, a harcon kivül lefogja, és ütni próbálja de nem hagyja magát, szegény igy is tele van ütésnyomokkal. Felállok, nem törődve azzal hogy ütnek, közeledek ahoz a sráchoz, és felemelem a pólójánál fogva, ránézek és látom a szemében a félelmet. Tominak ezt mondom:
-Tomi!
-I-igen?
-Menj távolabb!
Csak bólint egyet és elkezd távolodni. Hirtelen elengedem a srác pólóját, erre össze esik a sokktól. Mondom neki:
-Ha megtudom, hogy valakit megint bántasz, nem csak fenyiteni foglak, hanem fizikailag is foglak bántani. most pedig kotródj a szemem elől!
Erre mint a kutyák, fület farkat behúzva menekültek. Elindultam Tomihoz, és láttam, hogy szegény nagyon sok fájdalmon megy át. Mikor odaérek, óvatosan megölelem, és megkérdezem:
-Tudsz járni?-Erre csak elmosolyodik, de hogy tud mosolyogni?
-Azért nem olyan súlyos hogy ne tudnék járni!
Szerencsére ez pont a házunk előtt történt,ezért nem kellett sokat sétálni! Bementünk, és anyu nagyot nézett...
-Kislányom! Mibe keveredtél már megint?
-Néhány srác megpróbált befenyiteni...
-Mivel?
-Hogy adjuk oda az összes pénzünket vagy szétvernek.
-Miért nem adtad oda?
-Nem hiszem hogy húsz forintal megelégedtek volna...
-Szóval nem volt nálatok?
-Egy nagyon kevés volt nálam, de Tomit nem akartam hogy kifosszák, ha pedig nem esett volna baja akkor jól is sült volna el...
-És veled mi lett volna?
Erre csak megvonom a vállam, mire anya csak sóhajt...
-Rendben van... Hozom a kenőcsöt...
Bementem Tomival a szobámba, és leültettem az ágyamra miközben anya meghozta a kenőcsöt.
-Tomi, mutasd a hátad, had kenjem be!-Erre kissé meglepődik...
-Nem kell, megleszek!
-Tomi!
-De minek? Nem hiszem hogy sokat fog segiteni!
-Anyu! magyarázd már el Tominak hogy milyen hatása is van ennek a kenőcsnek!-Anya besietett és el is kezdte:
-Ez egy házi készitésű krém, ami úgy működik hogy, miután bekerült a szervezetbe, az után oda vonza a gyógyitó sejteket, ez általkétszer, akár háromszor gyorsabban gyógyul be a seb! Remélem most már érted!-És ezzel ki is sétál...
-Akkor most már hagyod hogy bekenjelek?
Lassan bólint, és leveszi a pulcsiját, majd a pólóját és elkezdem bekenni a hátát, ő addig a mellkasát és a hasát kente.
-Jobb már?-Megfordul, óvatosan bólint, és észreveszem hogy a bal arca tiszta piros, veszek egy kis krémet a kezemre, felemelem a fejét, mert szégyenlősen lehajtotta, és óvatosan bekenem, miután befejeztem, elmélyedtem a gyönyörű szemében, és elkezdett közeledni az arcom az övéhez, és az övé is az enyémhez...
Viszlát a kövi részben!
-Minden rendben? Mert ma egész nap mintha valami nyomasztott volna...
Ennyire feltűnő volt? Pedig próbáltam normális mosolyt varázsolni az arcomra... És most megint...
-Ja, nem, nincs semmi bajom! Csak sokat gondolkodtam!
Szerintem Tomi átlátott rajtam... A pillantása... Valamilyen szinten dühöt sugároz, szinte átráz tőle a hideg.
-Miért nem mondod el?
-Semmi extra, de tényleg! Csak, nem tudok nem ezzel foglalkozni!
Szerencsére, kezd elhalványodni az a szúrós tekintet!
-Miért nem akarod elmondani?
-Te miért nem mondtad el délelőtt?
Erre kifejezetten meglepett fejet vágott, nem hittem volna hogy ennyire meglepi, hogy érdekel mi van vele...
Tomi szemszöge:
Most ez hogy jön ide? Miért gondolkozik azon hogy mi van velem?! ... Miért nem gondoltam erre? Ez lett volna egész nap a baja? Ennyire törődne velem? De... Lehet hogy más baja van, inkább megkérdezem.
-Az aggasz hogy nem mondtam el a bajom?-Gitta erre úgy lesüti a tekintetét, mint egy kölyök kutya aki valami rosszat csinált, még nem láttam igy, de nagyon aranyos... Bár ne lenne rajta a szemüvege, akkor láthatnám a szemét is és szerintem csak még aranyosabb lenne...
-Sajnálom, csak aggódok érted...- Felnéz rám, én meg csak mosolygok, jól esik hogy törődik velem!
Ebben a pillanatban csöngettek be, és elkezdődött az óra, számomra gyorsan eltelt a nagyja, de a vége felé, kezdett lassulni, szerettem volna látni Gitta házát...
Vissza Gitta szemszögéhez:
Még mindig nem mondta el hogy mi a baja, remélem majd elmondja. Az óra annyira lassan telt, és... És végre vége! Kérdem Tomitól miután elpakoltunk:
-Mehetünk?
Erre egy csodálatosan szép mosollyal az arcán bólint. Elindultunk, közben beszélgettünk:
-Gitta.
-Igen?
-Egyébként miért hivtál át?
-Zavar hogy meghivtalak?- Szerintem egy eléggé szomorú fejet vágtam, mert meg is mondhatta volna hogy nem akar jönni...
-Nem azért! Nagyon szivesen megyek!-Ennek nagyon örülök, remélem jól is fogja magát érezni!-Csak szerettem volna tudni...
-Arra gondoltam hogy szórakozhatnánk egy kicsit, például valamit úgy hogy ketten fogjuk az ecsetet vagy valami hasonló... Rossz ötlet?-ez után egy mosollyal az arcán válaszol.
-Nekem tetszik!
Ez számomra nagy megkönnyebbülés, majd még lesz más is amit akkor találunk ki! És ezt kérdezem:
-És még mit szeretnél majd csiná...-Valaki beleszól, odafordulok és egy undoritó mosollyal találom szembe magam...
-Srácok, nézzétek csak! Itt egy szép pár! Szerintetek mennyit perkálnak ha befenyitjük őket?
-Nem tudom főnök! Szerintem próbáljuk ki!
Elkapják Tomit a pulcsijánál fogva, és ezt mondják nekem:
-Add ide az összes pénzedet, és értékes cuccodat, vagy elköszönhetsz a barátodtól!
-Nincs nálunk pénz, se semmi értékes, bocs de nem tudunk segiteni!-Egy olyan mosolyt vetek ami majdnem olyan undoritó, mint annak a srácnak de az enyém meg van szórva egy adag dühvel. Az a srác hirtelen meghátrált, megijedt, de aztán megemberelte magát és mondta a magáét:
-Lány létedre ijesztő tudsz lenni, beveszlek a csapatomba és akkor elengedem a barátodat, mit szólsz hozzá?
-Jó ajánlatnak tűnik, de engem nem érdekel!
-Szóval vissza utasitod, mi?-Erre meg akarja ütni Tomit...
Egy gyors mozdulattal kiszabaditottam Tomi pulcsiját és igyekszem nagyon óvatosan, de ellökni az ütés elől. Sikerült is de ennek az volt az ára hogy én kapom meg. Pont a fejem lett megütve, és a szemüvegem leesett és össze tört. A szemem végig csukva volt, kiegyenesedtem, arra forditottam a fejem amerre az a srác volt, és kinyitottam, nyugodtságot sugárzott, mert Tominak semmi baja, ekkor a srác igy szól hozzám:
-Nocsak, nocsak, Ritka az ilyen szép szem! De rajtad már ez sem segit! Elutasitottad az ajánlatom, és nem vonhatod vissza!
-Nem is kell!
Egy utcai csetepaté lett ebből, ők voltak vagy öten én meg egyedül ha Tomit nem számitjuk, de nem is akarom, mert nem tudom hogy mit csinálok ha valami baja esik! Egy szer csak azt veszem észre hogy nincs ott ahol eddig volt. NE NE NE!!!!!! Miközben verekedek próbálom nézni hogy hol van, egyszer csak azt veszem észre hogy az a srác aki beszélt az elején, a harcon kivül lefogja, és ütni próbálja de nem hagyja magát, szegény igy is tele van ütésnyomokkal. Felállok, nem törődve azzal hogy ütnek, közeledek ahoz a sráchoz, és felemelem a pólójánál fogva, ránézek és látom a szemében a félelmet. Tominak ezt mondom:
-Tomi!
-I-igen?
-Menj távolabb!
Csak bólint egyet és elkezd távolodni. Hirtelen elengedem a srác pólóját, erre össze esik a sokktól. Mondom neki:
-Ha megtudom, hogy valakit megint bántasz, nem csak fenyiteni foglak, hanem fizikailag is foglak bántani. most pedig kotródj a szemem elől!
Erre mint a kutyák, fület farkat behúzva menekültek. Elindultam Tomihoz, és láttam, hogy szegény nagyon sok fájdalmon megy át. Mikor odaérek, óvatosan megölelem, és megkérdezem:
-Tudsz járni?-Erre csak elmosolyodik, de hogy tud mosolyogni?
-Azért nem olyan súlyos hogy ne tudnék járni!
Szerencsére ez pont a házunk előtt történt,ezért nem kellett sokat sétálni! Bementünk, és anyu nagyot nézett...
-Kislányom! Mibe keveredtél már megint?
-Néhány srác megpróbált befenyiteni...
-Mivel?
-Hogy adjuk oda az összes pénzünket vagy szétvernek.
-Miért nem adtad oda?
-Nem hiszem hogy húsz forintal megelégedtek volna...
-Szóval nem volt nálatok?
-Egy nagyon kevés volt nálam, de Tomit nem akartam hogy kifosszák, ha pedig nem esett volna baja akkor jól is sült volna el...
-És veled mi lett volna?
Erre csak megvonom a vállam, mire anya csak sóhajt...
-Rendben van... Hozom a kenőcsöt...
Bementem Tomival a szobámba, és leültettem az ágyamra miközben anya meghozta a kenőcsöt.
-Tomi, mutasd a hátad, had kenjem be!-Erre kissé meglepődik...
-Nem kell, megleszek!
-Tomi!
-De minek? Nem hiszem hogy sokat fog segiteni!
-Anyu! magyarázd már el Tominak hogy milyen hatása is van ennek a kenőcsnek!-Anya besietett és el is kezdte:
-Ez egy házi készitésű krém, ami úgy működik hogy, miután bekerült a szervezetbe, az után oda vonza a gyógyitó sejteket, ez általkétszer, akár háromszor gyorsabban gyógyul be a seb! Remélem most már érted!-És ezzel ki is sétál...
-Akkor most már hagyod hogy bekenjelek?
Lassan bólint, és leveszi a pulcsiját, majd a pólóját és elkezdem bekenni a hátát, ő addig a mellkasát és a hasát kente.
-Jobb már?-Megfordul, óvatosan bólint, és észreveszem hogy a bal arca tiszta piros, veszek egy kis krémet a kezemre, felemelem a fejét, mert szégyenlősen lehajtotta, és óvatosan bekenem, miután befejeztem, elmélyedtem a gyönyörű szemében, és elkezdett közeledni az arcom az övéhez, és az övé is az enyémhez...
Viszlát a kövi részben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése