Ezek után a suliban...
6.rész
-Rendben.
-Délután van kedved átjönni?
Nagyon meglepődött, lehet nem kellett volna megkérdezni...
-Bocs hogy igy reagálok, csak nem gyakori ha ezt kérdezik tőlem...
-Tamás! Én szeretném ha átjönnél, de ha te nem akarsz... (itt mondjuk lesütöttem a szememet mert azt hittem igent fog mondani... Úgy látszik nem...)
-Nagyon szivesen! És... Kérlek hivj Tominak!(itt rám mosolygott, lehet hogy nem először, de akkor is jó látni.).
-Rendben,Tomi!
Mindketten mosolyogtunk, de ezt a jó érzés eltompitotta az az érzés, hogy Dénes néz,mert éreztem hogy minket néz, de nem akartam odanézni mert, tudom hogy csak rosszabbul érezném magam. Inkább próbáltam elterelni a figyelmemet és folytatni a beszélgetést. Kaja szünet volt úgyhogy elkezdtük megint a játékunkat! Tudjátok, a szendvics szörnyeset! Csak most én a kenyér voltam ő meg a sajt!
-Megtámadlak varázs kenyereimmel Mr. Sajt!
-Nem hiszem! Majd előveszem a sajt védelmi pajzsomat!
Eközben egymást dobáltuk a saját ételünkel... Sokan néztek minket, ezt mind ketten észrevettük, de nem érdekelt, csak szendvics szörnyeskedtünk tovább!
-Mrs. Kenyér! Netán fogyóban vannak a kenyerei?
-Én sose fogyok ki a kenyérből! De ha jól látom maga eléggé szorult helyzetbe van!
-Nézzen a kezébe! Nincs több! Én nyertem a csatát!
Bele túrtam a táskámba, és elővettem egy másik szendvicset!
-Vagy nem!(Mikor el akartam kezdeni tovább dobálni, jelző volt... A kis ku...! Hagyjuk...)
Miközben dobálóztunk végig mosolyogtunk! Meg ilyen furcsa képeket vágtunk, és egy csipetnyi akcentus is járt hozzá! Egyébként lehet furcsa a magázódás, de ez akcentussal... Szakadok még mindig! :'D Csak egy gond volt,Dénes végig minket nézett... És olyan rossz érzés! A tudat hogy mindig néz, és... Elrontja az egyészet!
Ez az egész Dénes szemével:
MI? MI TETSZIK NEKI EZEN?! Azt a fiút, amint nem lesz ott úgy elverem hogy csak...! De azzal fájdalmat okoznék Gittának... Elrontottam az esélyeimet! Ha ez a Tamás gyerek előtt mertem volna beszélni, akkor az enyém lenne, de miből gondolta hogy lefizettek? Ennyire fájt neki hogy piszkálom a srácokkal? Olyan törékeny... Csak másnak mutatja magát... Annyira vágyom a társaságára, hogy velem viccelődjön, és ne vele...
Vissza Gitta szemszögéhez:
Alig vártam már az óra végét! A kenyereimet már elő is készitettem, hogy jól megdobálhassam vele Tomit! Ha jól láttam ő is a sajtjait! De óra volt... Kár... Nem baj! Amikor átjön majd szórakozunk!
Tomi gondolatai az óra alatt:
Gitta... Mellette önmagam lehetek, nem piszkál a kinézetem miatt... És még csak nem is akar kihasználni... De miért? Azt hittem ő is le fog nézni mint a többiek, de... Annyira máshogy bánik velem...És én is bizom benne... Talán lett végre egy igazi barátom! De... Nem az nem lehet! Nem szabad! Csak rossz vége lenne! (eközben biztos furcsa lehetett az arckifejezésem...) Gitta ide hajolt hozzám és ezt kérdezte:
-Minden rendben?
-Öm... Igen... Miért?
-Csak mert, szomorúnak tűntél...
-Ja! Az semmi csak gondolkoztam!
-(tanár) Nem akarják megosztani az osztállyal a csevegésüket?
Mindenki minket nézett, mikor Gitta megszólalt:
Elnézést, csak tudja otthon hagytam a radiromat és kérni szerettem volna! Nagyon sajnálom hogy zavartam az órát!
-Ó az már más! De legközelebb elő ne forduljon!
Nekem is új, de itt nagyon komolyan veszik az órai csevegéseket... De tényleg! Ha rajtakapnak, jön a szaktanári! Ez azért durva, nem? Miközben ezen elmélkedtem kicsöngettek, és egy kenyérdarab landolt az ölemben...
Most már tényleg Gitta szemszöge lesz!
-Mr. Sajt! készüljön fel a háború... (Ma nagyon furcsán viselkedik... Vajon mi baja lehet?) Sajnálom, akkor abbahagyom a kenyérdobálást... (Most eszmélt fel)
-Ne higgye azt hogy abba kell hagynia a támadást mert, nekem csak előnyt ad!
-Rendben Mr. Sajt!
Lehet hogy mosolyog, de érzem rajta hogy valami zavarja... Csak azt nem tudom hogy mi...
Na akkor viszlát a kövi részben! :)
-Délután van kedved átjönni?
Nagyon meglepődött, lehet nem kellett volna megkérdezni...
-Bocs hogy igy reagálok, csak nem gyakori ha ezt kérdezik tőlem...
-Tamás! Én szeretném ha átjönnél, de ha te nem akarsz... (itt mondjuk lesütöttem a szememet mert azt hittem igent fog mondani... Úgy látszik nem...)
-Nagyon szivesen! És... Kérlek hivj Tominak!(itt rám mosolygott, lehet hogy nem először, de akkor is jó látni.).
-Rendben,Tomi!
Mindketten mosolyogtunk, de ezt a jó érzés eltompitotta az az érzés, hogy Dénes néz,mert éreztem hogy minket néz, de nem akartam odanézni mert, tudom hogy csak rosszabbul érezném magam. Inkább próbáltam elterelni a figyelmemet és folytatni a beszélgetést. Kaja szünet volt úgyhogy elkezdtük megint a játékunkat! Tudjátok, a szendvics szörnyeset! Csak most én a kenyér voltam ő meg a sajt!
-Megtámadlak varázs kenyereimmel Mr. Sajt!
-Nem hiszem! Majd előveszem a sajt védelmi pajzsomat!
Eközben egymást dobáltuk a saját ételünkel... Sokan néztek minket, ezt mind ketten észrevettük, de nem érdekelt, csak szendvics szörnyeskedtünk tovább!
-Mrs. Kenyér! Netán fogyóban vannak a kenyerei?
-Én sose fogyok ki a kenyérből! De ha jól látom maga eléggé szorult helyzetbe van!
-Nézzen a kezébe! Nincs több! Én nyertem a csatát!
Bele túrtam a táskámba, és elővettem egy másik szendvicset!
-Vagy nem!(Mikor el akartam kezdeni tovább dobálni, jelző volt... A kis ku...! Hagyjuk...)
Miközben dobálóztunk végig mosolyogtunk! Meg ilyen furcsa képeket vágtunk, és egy csipetnyi akcentus is járt hozzá! Egyébként lehet furcsa a magázódás, de ez akcentussal... Szakadok még mindig! :'D Csak egy gond volt,Dénes végig minket nézett... És olyan rossz érzés! A tudat hogy mindig néz, és... Elrontja az egyészet!
Ez az egész Dénes szemével:
MI? MI TETSZIK NEKI EZEN?! Azt a fiút, amint nem lesz ott úgy elverem hogy csak...! De azzal fájdalmat okoznék Gittának... Elrontottam az esélyeimet! Ha ez a Tamás gyerek előtt mertem volna beszélni, akkor az enyém lenne, de miből gondolta hogy lefizettek? Ennyire fájt neki hogy piszkálom a srácokkal? Olyan törékeny... Csak másnak mutatja magát... Annyira vágyom a társaságára, hogy velem viccelődjön, és ne vele...
Vissza Gitta szemszögéhez:
Alig vártam már az óra végét! A kenyereimet már elő is készitettem, hogy jól megdobálhassam vele Tomit! Ha jól láttam ő is a sajtjait! De óra volt... Kár... Nem baj! Amikor átjön majd szórakozunk!
Tomi gondolatai az óra alatt:
Gitta... Mellette önmagam lehetek, nem piszkál a kinézetem miatt... És még csak nem is akar kihasználni... De miért? Azt hittem ő is le fog nézni mint a többiek, de... Annyira máshogy bánik velem...És én is bizom benne... Talán lett végre egy igazi barátom! De... Nem az nem lehet! Nem szabad! Csak rossz vége lenne! (eközben biztos furcsa lehetett az arckifejezésem...) Gitta ide hajolt hozzám és ezt kérdezte:
-Minden rendben?
-Öm... Igen... Miért?
-Csak mert, szomorúnak tűntél...
-Ja! Az semmi csak gondolkoztam!
-(tanár) Nem akarják megosztani az osztállyal a csevegésüket?
Mindenki minket nézett, mikor Gitta megszólalt:
Elnézést, csak tudja otthon hagytam a radiromat és kérni szerettem volna! Nagyon sajnálom hogy zavartam az órát!
-Ó az már más! De legközelebb elő ne forduljon!
Nekem is új, de itt nagyon komolyan veszik az órai csevegéseket... De tényleg! Ha rajtakapnak, jön a szaktanári! Ez azért durva, nem? Miközben ezen elmélkedtem kicsöngettek, és egy kenyérdarab landolt az ölemben...
Most már tényleg Gitta szemszöge lesz!
-Mr. Sajt! készüljön fel a háború... (Ma nagyon furcsán viselkedik... Vajon mi baja lehet?) Sajnálom, akkor abbahagyom a kenyérdobálást... (Most eszmélt fel)
-Ne higgye azt hogy abba kell hagynia a támadást mert, nekem csak előnyt ad!
-Rendben Mr. Sajt!
Lehet hogy mosolyog, de érzem rajta hogy valami zavarja... Csak azt nem tudom hogy mi...
Na akkor viszlát a kövi részben! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése